Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XVIII. Balassa-gyarmati járás

nyázni, sőt költenek is itt. Vagyon itt fácánkert is, mely jó gonddal tartatik. Népe ezen községnek igen munkás, és dacára annak, hogy határjuk elegendő nagy, mégis találnak lakói időt, hogy messze földre egészen Vácig eljárnak napszámba, nevezetesen szőlőkbe dolgozni. Nagy része a lakosságnak marhával kereskedik, összevásárolnak apróbb marhát, tinót, azt felnevelik és javát jármos ökör korában meglehetős jó nyereséggel ismét eladják. Fő- és székhelye ez a primatialis, úgynevezett drégelypalánki uradalom fő tisztséginek, úgymint nemkülönben említést érdemel, hogy a gazdaság igen jól vagyon felszerelve. Esztergomi herceg primatialis tulajdona. Ebeck: Falu Hont megye szélében, Szklabonya mellett. Jó föld [del] és réttel bír, szőlője egyébiránt gyönge. Vagyon itt kénsavas savanyú vízforrás, mely télen egészen elveszíti erejit, ámbár nyáron át elegendő erős. Közbirtokosságé, nevezetesen: Laszkáry- és Tihanyi családé. Alsó-Esztergály: Tótul Dőlné Sztreháre, falu Kékkő szomszédságában. Földje agyagos, de még a búzát is megtermi, rétje kevés, de jó. Erdeje tölgyes és jó ápolásban részesül. Vagyon itt vastartalmú savanyú vízforrás. Innentől kezdve az egész Osztrovszki-hegyláncolaton végig, messze le Gömörbe, a XV. századba [n] husziták foglalták el e vidéket és tartották kiűzetésükig. Kiűzetésük után templomaikat és más középületeiket az ágostai evangélikus hitvallásúak foglalták, és híven tartják mai napig! Gróf Zichy család szeniorátus birtoka. Felső-Esztergály: Tótul Horné Sztreháre, falu Kékkő és Alsó-Esztergály felett, és ugyan szintúgy, mint Alsó-Esztergály, a Sztara Réka nevű patak mellett fekvő és ugyan két hegy, tudniillik Kiselabrata és Janóvá Zem közt egy völgyben. Földje agyagos és kavicsos, búzát is megtermi, ámbátor ez már ritkán vettetik. Krumpli azonban fő termesztménye. Rétje kevés, de jó. Erdeje cser és tölgy, jó, melyekben császármadarak tartózkodnak, de meg is költenek. Ezen helység egyike a legrégebbieknek mondatik az egész megyében és már az 1010. évben létezőnek állíttatik. Később, 1224-ben, mezővárosnak lett emelve, és a híres Detrich német grófok birtokában volt. Ennek valamelyik ivadéka II. András király alatt hűtlenségi gyanúba esvén, amellett hogy ezen család e birtoktól megfosztattatott, a község maga is elveszte mezővárosi privilégiumát és ismét falunak leszállíttatott, és ezzé maradt is mai napig. Lakosai majdnem mindnyájan legrégebbi időtől fogva faragók és esztergályosok lévén, ezektől vévé elnevezésit. Gróf Zichy szeniorátusé és gróf Forgách családé. Forrás puszta: Zsély mellett, Kürtösi-patakon túl, hegyoldalban. Ugyan Zséllyel hasonló. A gróf Zichy szeniorátusnak egy kis pusztai birtoka. Forrókai puszta: Vadkert és Horpács közt. 288