Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XVI. Füleki járás

len" volt.

229 A kőszénbánya, továbbá vasfinomító gyárak külön leíratva vannak. Határja minőségre nézve felette rossz! Földje, dacára a nehéz munkáltatásnak, felette rosszul fizet, és mióta a bányák megnyíltak és abban a lakosság elegendő foglalatosságot nyer, a földművelés még jobban elhanyagoltatott. Általában véve pedig ugyanezen régi lakosai e helységnek mégis jobban bírják magukat, mint a bányamegnyitások előtt állottak. Vagyon jelenleg már itt gyógyszertár, takarékpénztár és kétosztályú elemi iskola. Földesurasága a Jankovich-örökösök: Szilárdy Ödön, Luby [István], Jankovich Miklós, és a [Salgó-Tarjáni] Kőszénbánya Részvénytársulat. Sátoros puszta: Az országút és a vaspálya jobb oldalán, Somos-Újfalu és Ragyolc közt fekvő kis puszta. Kevés földje kősziklás, rossz, rétje is olyan. Erdeje tölgy és nagy. Sávoly: Falu Fülektől vagy 1/2 mérföldnyire, a Nagy-Bucsony-hegynek oldala alatt fekvő kisközség, melynek földje és rétje jó. Erdeje tölgy és bikkes, szintén jó. Sikó puszta: Másképp Sikó Rátkának nevezve, Ragyolc és Pilis, továbbá hegyek közt fekvő. Nagyon szegény és kis határral. Somoskő puszta: Somos-Újfalu mellett, a hegyekben fekvő kis puszta. Igen szegény határ, rétje kevés, erdeje tölgyes és bikkes. Közbirtokosság [é]. Somos-Újfalu: Falu a vasúti állomás jobb oldalán, Salgó-Tarján és Fülek közt. Szántóföldje silány, csupán rozsot termel, rétje kissé jobb. Erdeje tölgy, de elhagyatott. Szállás laz: Málnapataki határban. Szalajka laz: Málnapataki határban, Gömör megye szélén, Korna fölött. Ennek előtt, vagy húsz évvel hamuzsírfőzés volt itt, innen vette nevét is, de az erdők elpusztultak, a hamuzsírfőzés elhagyatott. Nyilván itt a hamuzsírt (Pottasche) szalajkának hívják. 1. Szamotercs puszta: Éppen csak az Ipoly vize választja el Málnapataktól, a savanyúvízforrás, mely e határban vagyon, hasonlít a koritniczaihoz.

230 Földje silány, de rétje jó. Kuchinka [családé] és Cebrián László grófé. 2. Szamotercs puszta: Tosonca és Kálnó közt kis puszta. Szárazvölgy: Homok-Terenne mellett, és azzal egyforma talajú. Szilassy két majorja: Losonc-Tugáron kívül, jó föld és rét. Szinóbánya: A lónyabányai határtól keletre. Egymástól ezen két falut csupán egy hegy választja. Földje ennek meglehetős jó, rétje pedig 229 Az 1850. évi népszámlálás adatai szerint Salgótarján lélekszáma 611 fő volt. Salgótarján történelmi kronológiája. A kezdetektől 1944-ig. Szerk. Á. Varga László. I. köt. Salgótarján, 1996. Nógrád Megyei Levéltár. 20. p. 230 Koritnicza: fürdő Liptó megyében. Fényes, 1857. 302. p. 259