Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XV. Sziráki járás

Nagy- és Kis-Bárkány: A cserháti hegyek egyik mély völgyében, félórányi távolságra egymástól fekvő két külön község, amelyeknek határja egészen egyforma. A szántóföldje gyönge, fehéragyagos és köves, egyedül rozs terem. Rétje is középszerű, szőlője kevés, kivált Kis-Bárkányé savanyú bort termő. Erdeje tölgy és elhagyatott. A közbirtokosságé. Becske: Gutai-völgynek északi részében fekvő falu. Földje nehéz munkálatú, ugyanis agyagos, hanem azért igen jól terem. Rétje is jó, szőleje pedig, mely jó kiterjedésű is, jó fehérbort ad. Erdeje kevés. 1848 előtt itt igen jó zamatú és meglehetős mennyiségben dohányt is termesztettek. A vízmosások ezen határban már nagy kiterjedésű földet rongáltak meg. Közbirtokosságé. Bér: Cserháti hegyek közt fekvő falu, melynek szántóföldje hegyes és köves, nehéz munkálatú. Fő termesztménye a rozs. Rétje jó. Erdeje tölgyes és kevés ápolásban részesül, szőleje meglehetős. Nagy-Bercel: Hegyoldalban fekvő, csinos és népesebb falu. Szántóföldje jó búzatermő, rétje is igen jó. Szőlője, mely amellett, hogy nagy kiterjedésű, még jól is munkáltatik, és e vidéken egyike a jobb fehérborok közül itt terem. Erdeje tölgyes, de ápolás nélküli. Közbirtokosságé. Kis-Bercel: Guta helység szomszédságában fekvő kis puszta. Minőségre nézve hasonló Nagy-Bercelhez. Közbirtokosságé. Berta-major: Nagy-Bercel és Kövesd közt fekvő kis puszta, középszerű földdel Bércei szomszédságában. Bokor: Hegyek közt fekvő kis és szegény község. Szántóföldje nehéz, agyagos, csupán rozstermős, rétje kissé jobb, szőlője szintén silány. Lakosai nagyobbrészt a bujáki határban szőlőket bírván s azokat művelik. Erdeje cser és tölgy, melyben sok vaddisznó és őz találtatik ugyanazon erdőben. Buják és Bokor közt földsáncok láthatók, melyek a török időkből származnak. Buják: Sziráki járásban egyike a nagyobb községeknek, még alig húsz éve egyik Esterházy herceg uradalmainak fő helye volt. Szántóföldje agyagos, de azért jó búzatermő, rétje meglehetős, szőlője zamatos fehérbort volt úrbéresek közbirtokossága: a földesúr és a jobbágyok, zsellérek közötti jogviszony (úrbériség) megszűnése után létrejött birtokközösségi forma. Az 1850-es évek végétől az 1870-es évekig zajló tagosítási és elkülönítési perek során településenként megszabták az egy telekre jutó legelő és erdő mennyiségét, és azt külön kimérték a volt úrbéresek számára. Az erdők és a legelők azonban közös kezelésben maradtak a volt jobbágyok és zsellérek között, osztatlanul birtokolva. A volt úrbéresek közbirtokosságának legfontosabb feladata az volt, hogy kezelje az osztatlan közös tulajdont és biztosítsa az erdők és legelők szakszerű ápolását, az ebből eredő javak ésszerű elosztását. Petercsák Tivadar: Nemesi és paraszti közbirtokosságok Heves megyében (XVIII-XX. század). Eger, 2003. 6-11. p., 122. p.; Kállay István: A nemesi közbirtokosság. In: Levéltári Közlemények. LIV. évf. 1-2. sz. 101-109. p. 232