Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 8. Kőszénipar - a. A salgó-tarjáni kőszénbányák

1848-tól egészen 1866 végéig a 250 ezer mázsányi átlagot egy évben sem múlta fölül, ezután kezdődött már a nagyobb mennyiségű árusítása, neve­zetesen: Ev Kőszénkiemelés-mennyiség (vámmázsa) 1867 787 553 1868 2 035 539 1869 3 777164 1870 4 654 866 1871 5 584 401 1872 5 869 297 A salgó-tarjáni bányaterületi kőszén majdnem az egész országban hasz­náltatik. A munkások száma esztendőről esztendőre növekszik, jelenleg, 1873 novemberében, 2 200 ember foglalatoskodik. Mint már az épületek leírásánál említtetett, a társulatnak még 1868-ban épült tizennégy nagy telepvényes lakháza, melyek mindegyike egyformán két szoba és egy közös konyhára van beosztva. Ilyforma a beosztás minden házban, negyven szoba és húsz közös konyha létezik, minden egyes házban elfér száz ember családostul. Ez elegendő térség 1 400 munkás számára, a többi munkás részint közel fekvő községekben és a társulat tulajdonát képe­ző régebbi, még általa vett régebbi lakházakban elhelyeztettek. A rend és tisztaság fenntartása okáért egy különösen csak e célra fogadott felügyelő által kezelődik, ki mint biztos (Quartiermeister) minőségben arra ügyel. A bútorozat e lakásban a társaság tulajdona. Rendes koptatás és fogyasz­tás a bútor- és lakosztály-alapnak kamataiból fedeztetik. Erőszakos vagy kész­akaratos törések vagy romlások a kártevők által kárpótoltatnak. Valamennyi lakosztály évenként kétszer meszeltetés által tisztíttatik. A szalmazsákok ne­gyedévenként tiszta szalmával elláttatnak, szükség esetében kap a munkás idő­közben is, csekély felszámítás mellett, tiszta szalmát. Szalmazsák és pokróc, le­hetősb legjobb minőségű, igen mérsékelt áron a munkások számára mindenkor elegendő mennyiségben előlegbe tartatnak. Minden lakosztály előtt vagyon egy kis zöldséges- vagy konyhakert, hátuk [mögött] pedig gyümölcsös. 1872[-ben] épült ismét egy külön ház, melyben a legszükségesebb ruháztatá­si, de főképp élelmezési tárgyak, a társaság által nagyban, olcsóbbért megsze­rezve, munkásoknak igen mérsékelt áron vagy kész[pénz]fizetés, akár pedig le­számítás útján adatnak. Vagyon abban pék- és húsvágóműhely is, melyekből a munkások minden időtájban jó minőségű és tiszta élelmiszerekkel elláttatnak. A felügyelet még az árnyékszékekre is kiterjed annyiból, hogy nemcsak járványok idején, de egyszer és mindenkorra a fertőzetlenség mindenkor eszközöltetik, és a helyek maguk egy különösen e célra fogadott gyepmester által tisztíttatnak. Az abból nyert és készített trágyát a munkásoknak kertbe­ni használatra ajánlják fenn. 205

Next

/
Thumbnails
Contents