Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 2. Posztógyárak - b. A gácsi posztógyár

nó, három gőzgépszövő pokróckészítésre (Kraft Stüfle), huszonnégy kézi szövőpad, huszonnégy pokrócszövő-pad, tíz kendőszövő, négy tarka kendőszövő (Yaccard), tíz posztótisztító-asztal (Stagg) egy külön teremben. Vagyon továbbá a gyapjúosztályozáshoz két külön helyiség (terem). Mángorlása, simítása a felső gyári készítmény[ek]nek meg talán is festése az alsó gyárban történik. A gőzkazánok fűtése meg festésbeli tüzelése salgótarjáni kőszénnel történik, mely[et] közel fekvő losonci (1 mérföld távolságú) pályaudvarról a gyár tulajdon három fogatja hordja, melyhez az országút jó állapota sokat lendít. Az alsó gyárban, ha jó lendületnek örvend, a készítmén[nyel] 300-320, felsőbe pedig 75-80 ember foglalatoskodik. Ezen munkások legnagyobbrészt gácsiak és a szomszéd fal [vak] népéből valók, kik igen alkalmatosak, és minden, a gyártáshoz kívánó munkálatokhoz igen tanulékonyak, könnyen is tehát beoktathatók, úgyhogy [a gyár] igen kevés kitanult külföldi mestert igényel. A munkások általában egy területi egyletet képeznek, fizetnek ehhez évenként 1 Ft-ot, abból elláttatnak betegség esetében gyógy- és segélőszerekkel, az orvost egyébiránt a gyártulajdonos maga fizeti. A gyári munkásokon kívül van ugyan a gyáraknak saját kovácsa, asztalosa és lakatosa. Vezényli az egészet egy gyárfelügyelő, a jelenlegi Sztudinka Ferenc már 25 év óta működik a gyárakban.

131 Még azon jótékonyságban is részesülnek a munkások, hogyha szerencsétlenség által valamelyik megsérül vagy lebetegszik, hogy az egész betegség ideje alatt minden levonás, leszámítás nélküli, mérsékelt fizetést húz. A nyers gyantát a közel fekvő Losoncon szokta részben megszerezni, de mégis Pestről fedi legnagyobb szükségleteit. Festőanyagokat, olajat és enyvet Pestről, szappanját pedig Körmöcbányáról veszi. Jelenlegi fő panasza a gyárvezetőnek az általános pangás, úgyannyira, hogy jelenleg az alsó gyárában 120, a felső [gyárában] pedig csak 60 ember foglalatoskodik. Kár a hazai szép vállalatot annyira pangásban hagyni.

132 131 Sztudinka Ferenc 1856-ban született Gácson. Első közgazdasági cikke 1876-ban jelent meg a Nógrádi Lapokban „A csekkrendszer Angliában" címmel. 1890-ben Besztercebányán Koronczy Imre közreműködésével, Besztercebánya és Vidéke című hetilapot alapított. Szerkesztette a Magyar Ipartörténet című folyóiratot. Az 1911-es kiadású Nógrád vármegye című kötetben Az ipar, kereskedelem, hitelügy, forgalom című fejezetet írta. Főbb művei: Egy régi magyar vaskereskedő. Bp., 1902.; A gácsi posztógyár története. Bp., 1906. Nógrád vármegye, 1911. 310. p. Szinnyei, 1909.1151. p. 132 A gyapjúfeldolgozás terén az 1880-as évek elején Magyarországon, a gazdag hazai nyersanyagforrások ellenére, csak nyolc gyárnak tekinthető üzem működött. Futó Mihály szerint a legnagyobb volt ezek közül a gácsi gyár, ahová 1867-ben hozták be a legelső tíz mechanikai szövőszéket. Az 1873-as világválság következtében gróf Festetich Antal átadta a gyárat a zay-ugróci posztógyárosnak, Stricker Edének, aki csak az 1880as évek közepén tudta azt újra felvirágoztatni. Futó Mihály: A magyar gyáripar története. I. köt. Bp., 1944. Magyar Gazdaságkutató Intézet. 457. p. (Továbbiakban Futó, 1944.) 169