Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XII. Iparintézetek és gyárak - 2. Posztógyárak - b. A gácsi posztógyár

gyármunkásokra, jelenleg már a környéken mintegy 500 jól betanított munkással rendelkezik, kik a gyárban keresvén foglalatosságot, ott elővigyázattal és előszeretettel dolgoznak. Általában véve egy férfi napszáma 80 kr, egy nőé ellenben 60 kr. Vannak egyébiránt alku szerinti munkások is, melyek hetenként 6-8 Ft-ot keresnek. A mesterek jelenleg még Morvából és Észak-Németországból alkalmaztatnak. Az igazgatóságnak nem csekély a törekvése, de lehet mondani reménye is, hogy igen rövid idő múlva a bennszülött honfiak közt erre alkalmas egyének válnak. A gyár egyedül csak Magyarország [on] termelt gyapjút dolgoztat fel, ehhez Nógrád, Gömör, Borsod és Heves megyék nyújtanak elegendő anyagot. Feldolgozza ugyan a legfinomabb gyapjút is, de az úgynevezett losonci kétnyíretű gyapjú a legnagyobb mennyiséget képezi. Elhasznál évenként mintegy 2 500 mázsa gyapjút, amely összeg pénzértékben 280 000 Ft[-ot] tészen, festék [re], olaj [r a] és tüzelőre cirka 40 000 Ft tehető. Az évi forgalom körülbelül 500 000 Ft[-ra] rúg, melyért vagy 150 000 rőf 7/4 széles posztó, és vagy 15 000 darab női és férfi kendők (Glaid) kereskedésbe mennek. Gyártmánya a többrendbeli tiszti- és szolgaszemélyzeti egyenruhához való posztókon kívül a legújabb divatú férfi és női öltönyökhöz való szövetekből áll. Eladatnak a gyártmányok legnagyobb része a magyar korona alá tartozó három hazába, különben két, állandóan csupán e célhoz fogadott utazó elszállítja a gyártmányokat Ausztriába, sőt még külföldön is. Késznek nyilatkozik egyébiránt a gyár igazgatósága, hogyha a magas kormány által rendeltetést nyerhetne a közös hadsereg vagy honvédség részére, évenként egészen 350 000 rőfig terjedő mennyiségben posztót előállítania, amely megbízás azonf ölül, hogy a hazai ipart nagyobb lendületbe hozná, ama különben is szegényebb vidéken több iparosnak keresetet nyújtana! b. A gácsi posztógyár Ennek keletkezése még az 1730. esztendőre vihető vissza, amely időben selyem- és damasztszövetek készültek benne.

129 Ilyféle szövetek még mai napig is láthatók a grófi kastélyban, a gácsi várban. 1800 körül átalakíttatott posztógyárnak, mégpedig egy részvénytársaság által.

130 Főrészvényese, tulajdonképp 129 Sztudinka Ferenc a gácsi posztógyárról szóló ismertetésében 1767-re teszi a gyár keletkezésének időpontját. Sztudinka Ferenc: A gácsi posztógyár története. Losonc, 1906. 23. p. 130 A XVIII. század utolsó évtizedében a gyár helyzete fokozatosan romlani kezdett. A gyár tulajdonosa gróf Forgách Antal, hogy a gyárát megmentse, 1798-ban Habsburg József nádorhoz, Illésházy István grófhoz és több, gyapjútermeléssel foglalkozó magyar főúrhoz azzal a kéréssel fordult, hogy nem lennének-e a gácsi posztógyárban részvényesek. Forgách Antal javaslata kedvező fogadtatásra talált, így 1800. március 167