Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - VIII. A megye szervezete - 3. Választmányi tagok

Beosztatott ugyan közgyűlésileg ezen állandó bizottmány következő négy csoportokba, úgymint az igazolóválasztmányba: 9 tag, a bírálóbizottmányba: 5 tag, állandó bizottmányba: 32 tag, fegyelmi bizottmányba: 4 tag. 3. Választmányi tagok A törvényhatóságok rendezésére vonatkozó 1870. évi XLII. te. értelmében létesített választócsoportozatokban a népességhez és szavazók számához arányosítva a bizottmányi tagok száma következőleg választatott. 10

° A Magyar Királyi Belügyminisztérium 1870. szeptember hó 21-én [kelt], 22.607. számú rendelete és Nógrád megye bizottmányi közgyűlésének ugyan 1870. október 3-án, 979. szám alatt kelt végzése szerint, az utolsó népszámlálás alapján összeírt 198.269 lélek után 396 bizottsági tag állapítván meg.

101 Ezek közül virilis szavazókból, vagyis 198-ból, választandók pedig szintén annyi határoztatott. Ezekhez képest tehát a választókerületek csoportozatai következőleg alakíttattak: 100 Az 1848. évi V. te., mely az országgyűlési képviselők választását népképviseleti alapon szervezte meg, adott először választójogot a nemtelenek (nem nemesek) részére is, de azt vagyoni és műveltségi feltételekhez, cenzushoz kötötte. A választásra jogosultak száma a korábbi 1,8%-ról 7,1%-ra, más adatok szerint 3-4%-ról 10%-ra nőtt. Ez a te. a régi nemes jogosultakon kívül csak azon 20 éven felüli, bevett valláshoz tartozó férfinak adott választójogot, akinek x

k úrbéri telke vagy ehhez hasonló kiterjedésű birtoka, vagy mint iparosnak, kereskedőnek, gyárosnak saját műhelye, üzlete volt, s mint iparos legalább egy segéddel dolgozott, vagy földbirtokból vagy tőkéből évi 100 Ft állandó jövedelme volt. A tudósok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, művészek, tanárok, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és tanítók is választhattak. A passzív választójogot, vagyis a választhatóság jogát tovább szűkítették, feltételül szabták a 24. életévet és a magyar nyelvtudást. A szabadságharc bukását követően, a neoabszolutizmus korát leszámítva, egészen 1874-ig az 1848-as elvek alapján választották az országgyűlési képviselőket. Az 1867. évi XVII. te. a választói jogosultságot kiterjesztette a honos izraelita férfiakra is. Magyar alkotmánytörténet, 1999. 276-278. p. Ruszoly József: Országgyűlési képviselő-választások Magyarországon. 1861-1868. Bp., 1999. Püski Kiadó. 15-25. p. Nógrád vármegyéről szóló rész: 62-65. p. 101 Shvoy Miklós az 1869. évi országos népszámlálásra utalt. 110