Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

A holocaust elszámított „racionalitása”

A holocaust elszámított „racionalitása" „A megtisztított országrészekben a gazdasági, politikai, közbiztonsági, rendészeti és nemzetiségi vonatkozású kérdések teljesen más síkra tolódtak el. Mintha évezredes lidércnyomástól szabadult volna fel a megtisztított országrész, még a levegő is megváltozott" - lelkendezett a vidéki zsidóság deportálásának végéhez közeledve Endre László.

1 Az elkobzott zsidóvagyonra összpontosult a figyelem az évek óta hadban álló, súlyos gazdasági problémákkal küszködő országban. Egyes kutatók véleménye szerint a holocaustnak kizárólag „racionális" gazdasági céljai lehettek nemcsak Magyarországon, hanem szerte Európában -, „vagyis elsődlegesen a zsidók által birtokolt vagyontárgyak állami redisztribúcióját, illetve kisebb részt a zsidó rabszolgamunkások szinte ingyenes termelőerejét hangsúlyozzák, amelynek csak amolyan esetleges mellékkörülménye lett volna, hogy igen sok zsidó, főleg szegény zsidó életébe is került a dolog."

2 Míg többen (így az imént idézett Hernádi Miklós is) azt vallják, hogy a gazdaságilag végül kifejezetten „rossz üzletnek" bizonyuló népirtás igazi politikai jellegét kell döntőnek tekintenünk, addig mások arra figyelmeztetnek, hogy nem kellőképpen árnyaltak azok a megközelítések sem, amelyek csak a gazdasági, a politikai és a társadalmi mozgatóerők hatását ítélik jelentősnek. „Az árnyaltabb, a múlt és a jelen viszonyai között egyaránt eredményesebb eligazodást ígérő elemzésnek... foglalkoznia kell a jelenség pszichológiai (egyéni és csoport), valamint vallásiteológiai hátterével is/'

3 Vitathatatlan, hogy a magyar nemzeti vagyon negyedét-ötödét kitevő zsidó vagyon

4 elvileg megmenthette volna a magyar költségvetést, hogy közben a társadalom jó része is érdekeltté válhasson a redisztribúcióban. Sőt, az anyagilag és jogilag egyaránt kisemmizett zsidók munkaerejének igénybe vétele szintúgy „racionális" gazdasági lépésnek tűnik.

5 Tudnunk kell azonban, hogy ellátás és szállítás jogcímén az ország deportáltanként 500 birodalmi márkát, illetve 1200 pengőt fizetett Németországnak;

6 s mint azt már megemlítettük, a zsidó vagyonok szolgáltak a gettósítás és deportálás költségfedezetéül.

7 A zárolt vagyonok számbavétele igencsak vontatottan haladt

8 (újraosztásukról nem is beszélve), a zsidó iparosok, kereskedők és értelmiségiek szaktudásának elkótyavetyélése pedig szerte az országban súlyos gazdasági és közellátási fennakadásokat vont maga után. A vagyontalanítási folyamatban - amely a (közérdekből) csak részben végrehajtott zsidótörvények után, az ország német megszállásával vett nagy lendületet - a PM-hez tartozó megyei pénzügyigazgatóságok, illetve ezek kisebb egységei (a pénzügyőri kerületek és szakaszok) játszottak 1 Endre László a minisztertanács 1944. június 21-ei ülésén. Braham 828. p. 2 Hernádi Miklós: A Holocaust politikai szociológiájához. In: Küzdelem az igazságért... 255-276. p. Idézett rész: 255. p. 3 Pók Attila: Bűnbakok és összeesküvők a huszadik századi Magyarországon. In: Küzdelem az igazságért... 547-563. p. Idézett rész: 549. p. 4 „A magyar nemzeti vagyon 16%-a kevesebb mint 10 000 zsidó család kezében volt. További 5%-ot birtokolt mintegy 30 000 család, a maradék 200 000 család viszont nem rendelkezett említésre méltó vagyonnal." Ungváry Krisztián: Hullarablás - nagy jelentőségű szociális akció. Kézirat, 2004,5. p. A kézirat rendelkezésre bocsátásáért ezúton is köszönetet mondunk a szerzőnek. 5 Kádár Gábor - Vági Zoltán: „Racionális" népirtás Magyarországon. In: BUKSZ, 2003/3. 219-227. p. Hivatkozott rész: 220-221. p. 6 Ungváry 5. p. 7 Ezt még egy novemberi miniszterelnöki rendelet is megerősítette: Szálasi Ferenc 3840/1944. ME számú rendelete értelmében a zsidók vagyona nemzeti vagyonként az államra szállt át, s abból a zsidókra vonatkozó jogszabályok végrehajtásakor felmerülő költségeket, valamint a háborúviseléssel, hadikárokkal, hadigondozással járó kiadásokat kellett fedezni. Ismerteti: Vértes 356. p. 8 A magyar pénzügyi apparátus 1944 őszén még bőszen dolgozott a zsidó értékek feldolgozásán (leltározás, tárolás, szállítás), miközben a Vörös Hadsereg már megszállta az ország keleti felét. Kádár - Vági: 223. p. 91