Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Rendeltetési állomás: Auschwitz – A gyűjtőtáborok és a deportálás - Élet a gyűjtőtáborokban

gának, a lehető legkisebb, gyakorlatilag zéró költséggel oldották meg a táborlakók élelmezését. „Mindenki evett, amit hozott, aztán meg elfogyott és nem volt" - magyarázza egyikük.

42 Nagy tiszteletnek örvendett a gyerekek szemében, aki főzéssel foglalatoskodott: „Volt a Glauscher ügyvédné, Glauscher Samuné, a Kassai soron volt az irodájuk, ők is meghaltak, mindenki. Ő előteremtett valahonnan egy kondért, és elkezdett abban babgulyást főzni, aztán meg, már ki tudja? Azt ettük egy pár napig, aztán meg mindenki evett, amit tudott... Csak erre emlékszem, a Glauscherné-féle babra. Sóletra. Másra nem emlékszem. Hogy valaha ettünk is volna, erre nem emlékszem. Erre konkrétan emlékszem, hogy kondérba, a Glausher Samuné főzött, előttem van az egész alakja, mert ahogy főzött, olyan fontos lett nekünk, hogy uramisten, ez most olyan fontosat csinál, hogy együnk." A táborlakók egy raktárost neveztek ki maguk közül, akinek a főznivaló kiadása volt a feladata. „Összegyűjtötték, amit mi bevittünk. Zsákokban volt a rizs,

43 gríz, amit bevittünk mi. Kondérokban főztek az udvaron. Összeálltak csoportok, és úgy főztek kondérokban. És annyit csak, amit elfogyasztottak, mert különben mindent megettek a patkányok."

44 A balassagyarmati Nyírjespuszta két, egymással szemközt lévő dohányszárító pajtájában is csak a magukkal cipelt élelemből gazdálkodhattak a beszállítottak. A táborban azonban egyáltalán nem gyújthattak tüzet, „konyhalehetőség nem is volt".

45 Vízért kilométereket gyalogoltak az állatitatókig,

46 s megaláztatásaikat fokozta a szedett-vedett, teljesen nyitott latrina is. A pajtákat csendőrök őrizték, akiket időnként a németek ellenőriztek. „Az első napokban itt a csendőrlegénység durva volt, később azonban a gettó parancsnoka, egy Tamássy nevű csendőr főhadnagy, az itteni csendőrszárny parancsnoka segítségével nem engedte, hogy a csendőrség komiszkodjék, úgyhogy két-három nap múlva a bánásmód nagyon megjavult - mondja a zsidó tanács egyik tagja, Czilczer György - A német Gestapo kijött ellenőrizni a gettót, véletlenül én kalauzoltam őket, én voltam a tolmácsuk, fel voltak háborodva azon, hogyan vannak a zsidók itt elhelyezve. Ők utasították a hatóságot a latrinák elkülönítésére, konyha és betegszoba felállítására. Ennek dacára a zsidóság ott is fegyelmezett volt, és - mondhatni - még jókedvét sem vesztette el. Az utolsó percig nem tudtuk, hogy mit akarnak velünk, hová visznek bennünket." Salgótarjánnal ellentétben itt nem szűntek meg a vallatások, és akárcsak a gettóból, innen is naponta vitték mezőgazdasági munkára az arra alkalmasnak mutatkozókat. (•43.) Az illéspusztaiak utólag a zsúfoltságot tartották a legelviselhetetlenebbnek: „Négy napon át tartózkodtunk Illéspusztán, ezen idő alatt csak ülve lehetett aludni, kibírhatatlan volt a zsúfoltság." mondja egyikük. Konyhájuk ellenben - emlékeik szerint - volt.

47 A Szécsényből elhurcoltakat az éltette, hogy szenvedéseiknek (a megalázó motozásoknak, a kényszerű mezei ingyenmunkának, az éhezésnek) hamarosan vége szakad. Izgatottan, bizakodva, roppant naivan várták, mikor mennek már végre „arra a 'végleges' helyre, amiről óráról órára újabb hírek keringtek". (•44.) Senki nem hitte hát azt, hogy néhány nap múlva egy jobbra, illetve balra mutató pálca ítéli őket életre vagy halálra? Inkább csak fásultak, tanácstalanok vagy rémültek lehettek a végtelen megaláztatásoktól? „Azt kérdezik tőlünk az izraeliek: hát hogyan engedtétek magatokat? Hát mit tudtunk mi csinálni ottan, asszonyok, akik a gyerekeinket féltettük, és azt se tudtuk, hogy mit csináljunk? Ugye? Ottan nem volt mentség" - magyarázza helyzetüket egy salgótarjáni túlélő.

48 A zsidótlanítási műveletek kitervelői egyaránt gondoskodtak a keresztények és a zsidók megnyugtatásáról, aljas félrevezetéséről. A keresztények orra előtt a zsidók elhagyott javait húzták el mézesmadzagként. A Harmadik Birodalom külügyminisztériumi tájékozta42 Hídváry István interjúja Sz. A.-nével. 43 Úgy tűnik, a szegedi csendőrkerülettól eltérően (avagy a tiltások ellenére) rizst is bevihettek magukkal a gyűjtőtáborba. 44 Hídváry István interjúja K. J.-nével. 45 Czilczer Györggyel felvett DEGOB-jegyzőkönyv (3550. szám). 46 Schenk Erzsébettel felvett DEGOB-jegyzőkönyv (3551. szám). 47 Klein Szerénnel felvett DEGOB-jegyzőkönyv (220. szám). 48 Hídváry István interjúja G. A.-nével. 84