Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Hitközség – templom – közösség

A hitközséget a helyi zsidóság legtekintélyesebb férfija, az elnök vezette. A hitközségen belüli vallási, hitfelekezeti, igazgatási vitás ügyeket az ortodox szervezeteknél szokásos módon egy választott, felekezeti bíróság intézte. A zsidó intézmények fenntartásához természetesen bevételekre volt szükség, amelyek a hitközségi adókból, az állatok vágatási díjaiból, adakozásokból, vagy például a templomi helyek bérbeadásából, a templomszékek jövedelméből folytak be. A hitközségi elnök és az elöljáróság tagjai mellett, akik szolgálatukért nem kaptak javadalmazást, fizetett „alkalmazottak" is tevékenykedtek. A rabbin kívül a hitközséget szolgálta az úgynevezett templomszolga vagy samesz, aki az imaház rendjét óvta, a kántor vagy házán, aki a szentély felügyeletét is ellátta, vagy például a metsző, azaz a sakter, aki a zsidók által fogyasztható állatok rituális előírás szerinti vágását végezte. Különös szakértelmet követelő munkája nem iparűzésnek, hagyományos mészárosságnak, az általa elkészített hús árusítása pedig nem kereskedelemnek számított, hanem a Mtközség kizárólagos jogát képezte, s nem mellesleg jelentős bevételi forrását is. A zsidó mészárszék, a vágoda fenntartása így természetesen a hitközség feladata volt, csakúgy, mint például a rituális fürdőé (mikve), amely a test megtisztulása mellett a zsidó háziasszonyok új edényeinek használatbavétel előtti megmentésére szolgált. Országszerte nem volt található olyan zsidó hitközség, amelyben ne működött volna betegsegélyező és temetkezési szent egylet, héber nevén chevra kadisa. A jótékonysági és vallásos egyesülés a szegény betegek ellátásáról, a halottakról, a temetési előírások betartásáról, illetve a zsidó temetőről gondoskodott. A jótékonykodás, a szegényekről való gondoskodás igénye jellemezte a zsidó egyesületek jelentős részét (pl. a nőegyleteket), másik részük pedig kulturális és vallási célokat szol-