Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Szügy

Sámuel, Lezi Lázár, Mark Kun, Szenik Izsák, Farkas Ecset, Smilo Gabriel, Spiler Jakab, Ferencz Lőrinc és Hoffenreich Jakab. Ekkor a zsidóság egy része kereskedő, illetve mesterember volt, a másik része viszont zsellér vagy hazátlan zsellér jogállású személyként kereste kenyerét. A18. század végére tehetjük az ortodox hitközség megalakulását és a zsinagóga felépülését. Az 1809. évi Rumi-féle lexikon már tud a zsidó templomról, ami később, a II. világháború alatt súlyosan megsérült. A Fáy utca torkolatában még álló romos templomot az 1950-es években bontották le. 1838-ban már 26 zsidó családot írtak össze a községben a megye kiküldöttei. A családfők nevei: Kohn Márkus, Gábor Sámuel, Salamon József, Kohn Jakab, Kohn Izrael, Daits (Deutsch) Márkus, Kohn Fülöp, Szennig Iczig, Drekszler Dávid, Stain Ábrahám, Rosenfeld József, Budinszky Jakab, Blücher Henrik, Lézer Márkus, Kornfeld Salamon, Böhm Sámuel, Smidl Sámuel özvegye, Perlusz Éliás, Szlezák Ábrahám, Grüner Salamon, Schné Mendl, Unger Mózes, Öszterreich Mihály, Márkus Mózes, Szusitzki Jakab, Csabraczki Ábrahám. A családok közül egyben tíz, kettőben kilenc izraelita élt, a többiben hat vagy annál kevesebb. Összesen 123 zsidó élt ekkor a településen. Háztartásaikhoz számított továbbá húsz keresztény szolgálójuk, illetve szolgájuk. Érdekes megemlíteni, hogy a foglalkozások között három „halakkal kereskedő" személy nevét is feltüntették. A legalacsonyabb összeírt jövedelem 20 forintot tett ki, míg négyen is elérték az évi 400 forint bevételt. Az 1848-as összeírásban szereplő családfők életkorukkal, születési helyükkel, továbbá foglalkozásukkal: Fülöp Sámuel, 42, Szügy, mészáros Slézinger (Schlesinger) Éliás, 26, Iliny, kocsmáros Vigh Ignác, 40, Iliny, kocsmáros Schlesinger Ábrahám, 42, Szügy, kocsmáros Szénig Izsák, 62, Balassagyarmat, „gyermekeinél" Estreicher (Öszterreicher) Ignác, 40, Szügy, kocsmáros Estreicher (Öszterreicher) Mihály, 48, Szügy, varga Kohn Izrael, 35, Szügy, „botos kereskedő" Scismann Márton, 35, Szügy, házaló Weisz Simon, 26, Szügy, boltos Frenk (Frank) Lázár, 33, Szügy, pék Lengyel Ádám, 56, Magyarnándor, „gyermekeinél" Lőrincz József, 29, Szügy, rongykereskedő Stein Júlia, 20, Szügy, Lőrincz Józsefnél Hoffman Mátyás, 23, Szügy, „serfőző és kereskedő" Steiner Jakab, 38, Balassagyarmat, boltos Lengyel Ábrahám, 41, Vanyarc, „meszel" (festő) Schneller Márk, 50, Szügy, kocsmáros Krausz Mihály, 50, Oszod (Aszód?), rabbi Draxler (Dräxler) Dávid, 70, Lengyelország, szabó Draxler (Dräxler) Farkas, 30, Szügy, boltos Rosenfeld József, 55, Szügy, kocsmáros Bőm (Böhm) Sámuel, 50, Szügy, pálinkafőző Egyetlen dokumentum, egy 1854-es panaszlevél szól arról, hogy a hitközség iskolát tartott fenn. Ebben egy mohorai tanítvány a könyvei és a derékalja árát kéri Goldner izraelita tanítótól. A későbbiekben nincs adat az iskola működéséről. A legvalószínűbb, hogy a szügyiek a szomszédos balassagyarmati izraelita elemit látogatták. Szügy a környékbeli zsidóság központja volt, élén a kerületi rabbi állt. A rabbi helyettese vezette az anyakönyvezést. 1846-ban nem kevesebb, mint 17 helység tartozott a szügyi zsidó hitközséghez: Diósjenő, Horpács, Borsosberény, Csesztve, Mohóra, Magyarnándor, Herencsény, Csitár, Iliny, Nógrádmarcal, Cserhátsurány, Cserháthaláp, Bakó (ma Csesztve része), Nagyoroszi, Dejtár, Patak, Érsekvadkert. Ez a központi szerepkör a sok fíliával rendelkező szügyi hitközségnek a szabadságharc után gondot is okozott, mert a fiókhitközségek zsidósága 1850-ben a rabbi és a sakter fizetéséhez nem akart hozzájárulni. A szügyi izraelita elöljáróság - Slézinger Ábrahám, Szénig Izsák, Leopold Sámuel, Vig Ignác - levélben kérte a főszolgabírót, hogy a „100 évtől divatozott szokás és gyakorlat szerint" utasítsa a fíliákat a fizetésre. Ez annál is sürgetőbb volt ekkor, mert a szügyi rabbit Balassagyarmaton választották meg. Az új rabbi kinevezéséhez pedig szükség lett volna az anyagiak biztosítására. Úgy látszik, hogy a kinevezés megoldódott, mert 1854-ben Ungar Jakab szügyi rabbiként írja alá Arenstein Simon végrendeletét. Ungar Jakab több mint három évtizedig volt a szügyi zsidóság lelki vezetője. Utóda az 1880-as években May Áron Lipót lett. Az 1830-as években elsősorban a Prónay- és Szerémy-birtokon éltek. Ezen időszakban számuk rohamosan csökkenni kezdett. A fennmaradt anyakönyvek alapján az 1858-1896 közötti időszakban itt élő családok a következők voltak: 730