Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Szécsény

Schuck Dávidról tudjuk, hogy egykor a nyitrai rabbi mellett tanult, Szécsényben 115 család lelki vezetését vette át elődjétől. Jövedelmét 400 forintban határozták meg. Ő tanította ki a két saktert, akik 200, illetve 100 forint térítést kaptak szolgálataikért. 1852-ben Hermann Breuer, Emanuel Banet, Bernhard Klein és Benjamin Gutfreund volt tagja a hitközség vezetőségének. Az 1848-49. évi szabadságharcban számos zsidó vett részt. A forradalmi kormány ezt a magatartást 1849 nyarán a zsidóság emancipációját kimondó törvénnyel honorálta, melyet a Habsburgok nem ismertek el. Az 1867. évi Kiegyezés után kapta meg a zsidóság az aktív és a passzív választójogot, s a lehetőséget mindennemű közhivatal betöltésére. 1868-ban a magyar királyi kormány hívta egybe az izraelita hitfelekezet képviselőinek egyetemes közgyűlését, azaz a kongresszusát. A cél az volt, hogy az izraelita hitfelekezet autonóm testületté váljon, és önmaga rendezze tagjainak hitéleti és iskoláztatási ügyeit az ország állami és társadalmi viszonyainak megfelelően. A kongresszuson azonban a magyarországi zsidóság szervezetileg három ágra szakadt: kongresszusi (neológ), ortodox és ún. status quo-ante (megmaradtak a kongreszszus előtti jogállapotban). A szakadás több helyen komoly ellentétté változott, így volt ez Szécsény esetében is. A vita odáig fajult, hogy a hitközség két felekezetre oszlott: ortodoxra és új-kongresszusira. Ennek következtében 1872-ben árverésre került a zsinagóga épülete, melynek tulajdoni joga és ezzel kizárólagos birtoklása a neológ irányzatra szállott. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, még ugyanazon év márciusában, távirati rendeletet adott ki, „hogy a szécsényi orthodox felekezethez tartozó izraeliták, az elárverezett sinagógában, az isteni tiszteletet végezhessék". Források hiányában nincs bővebb ismeretünk a további fejleményekről. A vita véglegesen 1898-1900 között záródott le, ugyanis az ekkor tartott közgyűléseken úgy határoztak, hogy „a Szécsény nagyközségben és a szécsényi közigazgatási járáshoz beosztott községekben állandóan letelepedett izraeliták egy izraelita hitközséget képeznek, melyek czíme 'Szécsényi aut. orth. izr. Hitközség', és melynek székhelye Szécsény nagyközség". Ujabb szabályzatukat 1932ben alkották meg, amit 1933-ban hagyott jóvá a minisztérium. Az 1898-ban tartott közgyűlésnek volt még egy emlékezetes határozata, miszerint „a zsidó templomban ezentúl tilos a német hitszónoklat, s hogy a rabbi kizárólag csak magyar prédikácziót tarthat" . A ránk maradt híradás megjegyzi továbbá, hogy „Magyarország összes orthodox hitközsége között a szécsényi az első, mely a templomból a német hitszónoklatot egyszer s mindenkorra kitiltotta". A leírtak maradéktalan teljesítése nem minden esetben történt meg, erről többször cikkeztek a korabeli hírlapok. A hitközségi élet szervezett keretek között zajlott. Hasonlóan más felekezethez és polgári szerveződésekhez, létrehozták a különböző célok és érdekek védelmére alakult egyesületeiket: - Szécsényi Chevra Kadischa Egylet (Szent Egylet). Az egyesület alapszabályait ismerjük az 1881., 1889., 1892. és 1917. esztendőkből. Az utóbbit Roth Adolf egyleti elnök és Fejér Lipót jegyző, valamint Blumenthál Miksa és Klein Henrik hitelesítők írták alá; - a Szécsényi Izraelita Betegsegélyező Egylet alapszabályát 1890-ből ismerjük. Ezt Ungár Manó ideiglenes elnök, valamint Goldfinger Lajos, Berger Márton, Klein Manó, Ehrenfeld Albert és Klein Henrik írták alá, Stern Lipót egyleti jegyző és Pick József hitközségi elnök ellenjegyzése mellett; - Nagy-Szécsényi Jótékonyczélú Izraelita Leányegylet (1904). A felsorolt szervezetek egészen 1944-ig fejtettek ki tevékenységet. A teljesség igénye nélkül felemlítünk néhány olyan személyt, akik kimagasló tudásukkal országosan és nemzetközileg is méltó elismerést hoztak önmagukra és közösségükre. Akikre Szécsény is méltán lehet büszke: Baneth Ezekiel rabbi (1773-1854) talmudtudós volt, Nyitrán híres jesivát tartott fenn. Az 1800-as évek elején volt a szécsényi hitközség rabbija; Schuck Dávid rabbi 1852-1867 között működött Szécsényben. Értekezéseit halála után adták ki Imre Dávid címmel; Müller Nátán rabbi (1828-1891) Szécsényben működött 1867-től haláláig. Munkája Avné Sóchán címmel jelent meg; Fischer Herman főrabbi (1909-1944) 1934-től Szécsényben működött. Itt jelent meg nyomtatásban 711