Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Salgótarján

zülük dr. Pollatsek Ármin munkássága, akit az újdonsült város első főügyészévé választottak 1922 januárjában. (Ismereteink szerint túlélte a vészkorszakot, 1946-ban, akkori lakhelyén, Balatonarácson hunyt el.) Ezekben az években, a 20. század elejétől kezdve az emberek tudatában a zsidóság bizonyos fokig már összefonódott a szociáldemokráciával, a szociáldemokrata párttal. Salgótarján nem különbözött ebben a többi várostól, sőt Nyugat- és Közép-Európa más országaitól sem. A párt 1904-ben alakult salgótarjáni szervezetében számos zsidó származású tagot találhatunk. Többen az 1918. november 3-án megalakult Salgótarjáni Nemzeti Tanácsban is jelen voltak: Mikovnyi Jenő elnök helyettese az imént már említett Pollatsek Ármin ügyvéd, a testület jegyzője Gádor Ferenc volt. Amikor 1919 első napjaiban a városban zavargások törtek ki, a kommunista tüntetések nem egyszerűen a szociáldemokraták ellen irányultak (képviselőiket szóhoz jutni sem engedték), hanem zsidóellenes töltést is kaptak. A két világháború között a szociáldemokrácia erősen visszaszorult a helyi politikai életben, s így aztán fokozatosan háttérbe kerültek a zsidó származású szociáldemokraták is. Hiába alakult Salgótarjánban titkárságuk Deutscher Károly vezetésével, a képviselő-testületi választásokon súlyos vereségeket szenvedtek, 1932-ben pedig inkább már vissza is léptek az önálló megmérettetéstől. A levéltári források és a helyi sajtó adatai szerint Salgótarjánban a helyi szociáldemokrata szervezet létrejöttével közel egy időben, ám nem feltétlenül azzal összefüggésben történtek az első komolyabb összezördülések egy ekkor még nem túl nagy, bár erős hangú zsidógyűlölő réteg „jóvoltából". 1905 telén egy függetlenségi párti megmozdulás csapott át antiszemita jellegű rombolásba. Az első világháború utáni idők rossz légköre már nemcsak Salgótarjánt jellemezte, hanem a környező falvakat is. 1918 novemberében a baglyasaljai zsidókat támadta meg a lerészegedett, fosztogató munkástömeg. 1919 első napjaiban aztán - bizonyára nem függetlenül a kommunista agitátorok tevékenységétől - amikor a bányászok birtokukba vették a bányákat, a postát, a távírót és a vasutat, s amikor heves zendülések rázták meg Salgótarjánt, a város közelében garázdálkodók haragja ismét a gazdag zsidók ellen fordult. „Miután a környéken a pogromot emlegetik, főleg zsidó uraink helyzete nehéz, kiket megvédelmezni nem tudunk. .." - írta Schmidt bányaigazgató, s pár nap múlva szégyenkezve számolt be arról, hogy az ő baglyasi munkásai is többször fordulva hordták otthonaikba a tarjáni zsidóktól rablott holmikat. A következő hónapokban nem is mert zsidókat felvenni baglyasi munkára, s amikor márciusban mégis egy zsidó bányamérnök került a faluba, az a vészjósló hangulatot megérezve inkább még aznap csomagolt, és gyorsan elutazott. 1920 őszén életbe lépett Magyarországon a numerus clausus, amely előírta: az egyes nemzetiségek csak arányszámuknak megfelelően tanulhatnak az egyetemeken. Ugyancsak 1920-ban olyan egyesület, a Keresztény Nemzeti Liga alakult meg a városban, amelynek nem titkolt célja volt a zsidóság háttérbe szorítása. A húszas években, a bethleni konszolidáció idején, amikor enyhítettek többek közt a numerus clausus szigorán is, fel-felbukkantak a helyi sajtóban olyan újságcikkek, írások, amelyek feledtetni látszottak a gyűlölködést. Igaznak tűnő fájdalommal emlékeztek az első világháború zsidó mártírjaira, az egész város gyászolta orvosát, Lőwinger Rezsőt, és Deutsch Mózes rabbit. Az antiszemitizmus azonban nem tűnt el, sőt, ugyanezekben az esztendőkben, mások jóvoltából, egyre durvább hangot ütött meg. Ennek ellenére a két világháború között is sorra születtek zsidó vállalkozások, sőt, egyesületekbe tömörülve igyekeztek még hatékonyabban működni. 1922-ben például Földeák Lipót elnökletével megalakították az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés, az OMKE Salgótarjáni Kerületét, míg 1935-ben Bodó János és Keszler Mátyás vezetésével a Magyar Szállodások, Vendéglősök és Kocsmárosok Országos Szövetsége Salgótarjáni Csoportját, két évre rá pedig a Nemzeti Szállóban alakították meg a Fűszerkereskedők Országos Egyesületének Salgótarjáni és Vidéki Körzetét. Kereskedelmi térfoglalásuk a keresztény vetélytársak támadásainak céltáblájává tette őket, amely az antiszemita Baross Szövetség helyi tagozatának 1939-es megalakításától szervezett keretek között, egyre durvábban folyt. Élesen támadták, a sajtóban lejáratták a zsidó kereskedőket, sőt kérésükre a megye alispánja „1940. október 1-iki hatállyal elrendelte a zsidófajú vásári árusok Nógrád vármegye piacairól, 676