Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Salgótarján
bad iparűzési és kereskedelmi jog, 1860: birtokképesség, lakhatás a bányavárosokban, újabb foglalkozások szabad űzése, 1867: a politikai és polgári egyenjogúság elnyerése közülük a legfontosabbak), ám időközben roppant változások történtek Salgótarjánban is. Beindultak a bányafeltárások, s a kezdeti nehézségek után szédítő gyorsasággal bontakozott ki az ipar, terebélyesedett a kis falu. Már a következő évtizedben megalakult a Szent István Kőszénbánya Társaság (amely hamarosan az ország legnagyobb szénipari vállalatává nőtte ki magát), elkészült a Pest-Salgótarján vasút, lerakták a vasgyártás alapjait. 1872-ben nagyközségi rangot, 1876-ban országos vásártartási jogot kapott Tarján. A század végén létrejött a vasöntöde és gépgyár, illetve megkezdődött a palacküveg, a Schwarz család jóvoltából pedig a szomszédos Pálfalván (a későbbi Zagyvapálfalván) a táblaüveg gyártása is. Nem csupán a megye vagy az ország határain belülről, de azon túlról is özönlöttek ide a munkára éhes emberek. 1857 és 1869 között, azaz mindösszesen tizenkét esztendő alatt megötszöröződött a lakosság száma, igaz, nagyon sokan voltak, akik csak időszaki jelleggel laktak Tarjánban. A változásokat jól szemlélteti a helyi zsidóság lélekszámának alakulásáról összeállított kimutatás is. A zsidó vallásúak száma és aránya Salgótarján mai városterületén (1880-1949) Év Népesség száma Zsidó vallásúak (fő) száma (fő) aránya (%) a mai településterületen 1880 11973 636 5,31 1890 16888 829 4,91 1900 23 680 1101 4,65 1910 23542 1178 5,00 1920 24 897 1051 4,22 1930 28489 1229 4,31 1941 33035 1336 4,04 1949 32571 208 0,64 A zsidó családok folyamatosan érkeztek a szélrózsa minden irányából, s jellemző, hogy még 1884 és 1895 között, tehát a 19. század legvégén is csupán egy zsidó férfi alapított itt „őshonos" tarjámként családot. „Polgárság Salgótarjánban nincs, mert nem is lehet. Tarján egy csapásra vált földesurak községéből ipari vállalatok üzemévé, és a közbeeső időben polgárság kifejlődésére nem volt alkalom... így a falumúltú és ipartelep-jelenű város közepén megülnek azok, akik a magyar polgárság helyére jöttek: a zsidóság. Salgótarjáni csoportjuk érdekes képlet... Itt a zsidóság megmaradt a maga elzárkózottságában... Az ipar letelepedése csak uralomcserét jelentett, nem nagyobb szabadságot, mely mellett a zsidóságban a beolvadásra való hajlam fölébredt. így aztán az itteniek, akik készséggel vándoroltak ide, mert hiszen a fejlődő ipari város jó területet jelentett a kereskedők számára, megmaradtak a magukkal hozott szellemben, hatágú csillagot mintáztatnak gipszből a házuk homlokára, szobáikban péntek esténkint még égnek a gyertyák, és szombaton a Fő utca egy nagyobb szakaszán 32 üzlet között csak egy van nyitva. A város közepén ez a zsidóság ül meg, szűk házakban, melyek felnyúlnak a dombok oldalába, elhanyagolt utcákban, befelé forduló házablakok mögött" - így jellemezte az itteni helyzetet Szabó Zoltán az 1930as évek végén, a Cifra nyomorúságban. A tarjáni zsidóság, miután megtelepedett a községben, vallási előírásainak megfelelően, tüstént nekilátott szervezett keretek közé terelni életét. Amikor 1868-1869-ben egyetemes gyűlésre ültek össze az ország vezető izraelitái, s a világon egyedülálló módon szakadás állt be a zsidó hagyományokhoz ragaszkodó (ortodox) és a nem zsidó társadalommal való hasonulásra inkább hajlamos, különböző vallási újításokat bevezető (neológ) csoportok között, nem volt kétséges, hogy Salgótarjánban a vallási ortodoxia útját választják majd. Az összes tarjáni zsidót kötelező érvénnyel összefogó szervezetet, a hitközséget - bár az hivatalosan csak 1897-től létezett - „1859-ben alapította Seidner M. és Seidner S." A Visszatért Felvidék című munka (1939) adattárának 52. oldalán emellett ezt olvashatjuk: „Tagok száma: 300. A hitközségnek saját fürdője van. Elnöke: Friedler Samu. Az alelnök: Kovács Béla, főtitkár: Schlesinger Dániel, pénztáros: Klein L. Márkus. Gondnokok: Hochhauser Márton, Sonnenschein Dávid; elöljárósági tagok száma: 11." (A hitközségi tagok száma természetesen nem azonos a nőket és gyermekeket is magá671
