Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Leszenye - Losonc

Leszenye (Lesenice, SZK) A település 1920 előtt Hont vármegyéhez tartozott. A trianoni békediktátum következtében a Csehszlovák Köztársasághoz került. 1938 után a megnagyobbodott Nógrád megyéhez csatolták. Az 1920-as években Fischer Bélának volt itt földbérlete, aki azonban 1928-ban Balassagyarmaton élt. A Fischer testvérek (Jakab, Arnold és Miksa) 1909-ben kötöttek szerződést arról, hogy az általuk bérelt csurgópusztai gazdaságot kárpótlás nélkül visszabocsátják az akkor kiskorú báró Majthényi László és Majthényi Ilona részére, viszont átveszik a leszenyei bérletet. A testvérek közül Béla vezette az itteni gazdaságot, aki 1917-től 1919. április 7-ig Balassagyarmaton, a Teleki utca 17. szám alatt lakott, lakását a kommün alatt elrekvirálták. Ekkor került Leszenyére, ahol az 1920-as évek végéig élt. 1940-ben Nógrád vármegye alispánja érvénytelenítette megelőző határozatát, melyben igazolta, hogy a helybeli Kohn Gábor nem tartozik a zsidótörvények hatálya alá. 1941-ben mindössze 2 izraelita élt a közel 500 fős községben. 1942-ben a körjegyző a Kohn-féle 16 holdas birtok felhasználását tartotta alkalmasnak házhelyek kialakítására. Bizonytalanok vagyunk abban, hogy az 1941-ben összeírt 2 izraelita valamelyikét sikerült-e áldozatként azonosítanunk, hiszen csupán azt tudjuk bizonyosan, hogy az illető Leszenyén született. LESZENYEI ÁLDOZAT Kohn György • an: Reiner Gizella • ap: - • szh: Leszenye • ék: 24 év • hé: - • hh: musz • af: YVA • ill. biz. Forrás: NML

IV. 454. 66.1992/1943. 36-44.; NML

IV. 454. 77.4331/1940.; 1941. népsz. Losonc (Lucenec, SZK) Losoncon 1840 előtt csak elvétve találunk zsidó családokat. Az első, név szerint ismert losonci izraeliták Lőrincz Ábrahám és fia, Péter voltak. Az 1725-ben készült összeírás szerint két évvel azelőtt érkeztek a városba, Morvaországból. Az 1727-ben, Nagylibercsén (ma: Luborec, SZK) hozott közgyűlési határozat szerint zsidók Balassagyarmaton, Szécsényben, Losoncon s néhány további községben telepedhettek le Nógrád megyében. Losonctugáron (Losonc egykori szomszédvárosa, mellyel 1892-ben egyesült) a Zsidó Lexikon szerzői szerint már 1808-ban számos család élt, amelyek a későbbiekben hitközséget is alapítottak. A birtokos Szilassy József (1755-1836) 1814-ben mezővárosi címet és vásártartási jogot szerzett a településnek, s kijelentette, hogy vallásfelekezetre való tekintet nélkül hajlandó házépítésre telket adni, csupán a jelentkezők „jó erkölcseikre és mesterségekre" lesz tekintettel. Az első zsidót, aki Losonc városában való megtelepedésre engedélyt kapott, Wohl Izraelnek (1786-1848) hívták. Ő volt Szilassy „régi zsidója", akit 1814-ben bízott meg azzal, hogy a letelepedésre jelentkező hittársai közül kiválassza a megfelelőket. A beköltözés a megye déli, izraeliták által sűrűbben lakott részeiből történt. A hitközség alapítói a Sacher, Walles, Weisz, Herz, Schmiedl, Grossberger, Schneller, Deutsch és Léderer családok voltak. A tugári hitközséghez 1822-ben több mint 25 család tartozott, de számuk 1845-ben elérte a 45-öt. Ekkor már nemcsak Tugáron, hanem Losonc területén is voltak zsidó lakosok. így például Petőfi: A varróleány című versének ihletője, Weisz Rozália is. A Chevra Kadisát 1822-ben (a Zsidó Lexikon szerint 1825-ben) 18 zsidó család alapította meg (közöttük pl. a Sacher, Walles, Weisz, Grossberger, Léderer, Schmiedl, Schneller, Deutch stb.). A közösséget azonban hamarosan belső viták osztották ketté. Egyenetlenség támadt a hitközség és a Chevra Kadisa kebelén belül is, különböző, főleg adózási ügyek miatt. Ezt látszik igazolni az a mára elveszett - dokumentum is, melynek tartalmát egy 1933-ban keletkezett munka szerzője még ismerte és bemutatta. Az iratot a főszolgabírói hivatal állította ki. Az okmány arról szól, hogy a hatóság a zsidóság körében támadt egyenetlenségek miatt hivatalból kinevezi a hitközség elöljáróságát. Zsidóbíró lett Schenk Móric, a törvénybíró, vagyis szószóló Braun Ábrahám, számvevő Deutsch Nátán és Susitzky József, adószedő Sacher Lipót, Deutsch S., Schmiedl Mbin, Lévi Salamon, Kohn Ábrahám, jegyző Goldstein József, végül bíró Lőwy Gábor és Léderer Lipót. A kormánybiztosi hivatal nyomatékosan figyel577