Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Ipolykeszi - Ipolyszög - Ipolytarnóc
csak nyolc, tíz évvel később pedig öt fő jelenlétét mutatták ki az országos összeírások. Meglepő módon 1930-ban ismét 14, majd 1941ben - az 1444 lakos között -19 lelket írtak össze. Ez valószínűleg egy család betelepedését vagy visszaköltözését jelenti. Úgy véljük azonban, hogy a deportálást már egyikük sem a községben élte meg. Erre utal a körjegyző jelentése, aki 1945. szeptember 4-én azt írta járási elöljárójának, hogy az igazgatása alá tartozó településeken - köztük Hugyagon - „elhagyott javak nincsenek". Forrás: NML IV. 7. c/3. Öi. 982.; Vallási adatok 20.; 1941. népsz.; NML V. 218.1.381/1945. Ipolykeszi (Kosihy nad Ipl'om, SZK) A település 1920 előtt Hont vármegyéhez tartozott. Trianon következtében Csehszlovákiához került. 1938 után a megnagyobbodott Nógrád megyéhez csatolták. 1941-ben 6 izraelita élt a kicsiny, 531 fős településen. Egyetlen áldozatot sikerült azonosítanunk. A Yad Vashem adattára idevalósiként említi az 1923-ban született Echenwald Jesalét, azonban az eredeti adatlapon a latin betűs szöveg egyértelműen Ipolyságként olvasandó, így az ő nevét nem vettük fel a nógrádi áldozatok közé. A balassagyarmati hitközség nyilvántartó könyve szerint 1945. március 10-én érkezett vissza a községbe Susitzky Ervin és Brack Endre. IPOLYKESZI ÁLDOZAT Müller Valéria • an: Kohn Ilona • ap: Müller Árpád • szh: Ipolykeszi • ék: 25 év • hé: 1944 • hh: dep. • aft YVA Forrás: 1941. népsz. Ipolyszög Az akkor Ribának nevezett településen 1870-ben 277-en éltek. Közülük 8-an tartoztak az izraelita felekezethez. 1910-re számuk 3 főre csökkent. A községben a továbbiakban sem élt jelentős számú zsidóság. 1941-ben 7 izraelitát mutattak ki az 571 lakos között. Az 1930-as években itt volt üzlete özv. Brünner Dávidné vegyeskereskedőnek. A boltot még néhai férje vette át Molnár Andrástól, és azt 1932-ben bekövetkezett haláláig vezette. Brünner ugyanis, mint tényleges katona, részt vett az I. világháborúban, ahol az egyik szemét elveszítette, így hadirokkantnak számított. Az özvegyasszonyt három hozzátartozójával deportálták. Egy 2 szobából és konyhából álló, bútorozott lakóház maradt utánuk. 1945 novemberének végén, a szügyi jegyző jelentése szerint, még ismeretlen helyen tartózkodtak. A jelentés említi Steiner Sándor és három, vele élő családtagjának elhurcolását is, akik az összeírás időpontjában még mindannyian távol voltak. Steiner nem rendelkezett ingatlantulajdonnal, mivel házrészét még 1940-ben testvérének adta el, bár továbbra is benne lakott. A balassagyarmati hitközség nyilvántartó könyve szerint 1945. január 22-én érkezett vissza a községbe Kohn Adolf kereskedő. 1947-ben ugyancsak a jegyző néhai özv. Steiner Mórné hat örökösének lakóházáról tett jelentést. „Az idegen helyeken lakó örökösök a deportálásból nem tértek vissza" - jegyezte fel a lapszélre. Forrás: 1870. népsz.; 1910. népsz.; 1941. népsz.; Ladányi 382.; NML V. 229.1. 663/1945.; NML XXIV. 101.3.1223/ 1946.; NML XXIV. 101.4.389/1947.; NML XXIV. 101.4. 8. 21.398/1950. Ipolytarnóc 1848-ban öt zsidó háztartást írták össze a megye kiküldöttei Tarnócon. Közülük Kohn Nátán Szécsényben született, 1812-ben. Foglalkozását „jószághaszonbérlő"-ként adták meg. Felesége, a lovasberényi Steiner Rozália 28 éves volt. A családban élt még Nátán hat gyermeke, valamint egy 22 éves, szécsényi születésű, és egy Csehországból három esztendővel azelőttt a faluban letelepedő 25 éves szolgalegény. Kohn Márk Losonctugáron látta meg a napvilágot, 1814-ben. A nála négy évvel fiatalabb Wohl Sárit vette feleségül- Árendás kocsmárosként két fiát és két leánygyermekét nevelte. 544
