Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Emberek, tettesek – élet a gettóban

1-2) Lázár Mihály és felesége levele vejéhez, a kisegítő munkaszolgálatot teljesítő Holló Imréhez. Szövege: „Balassagyarmat, 1944. február 3. Drága Imre Fiam! 31-diki k. lapod megkaptuk. Mi is türelmetlenül várjuk azt a napot, amidőn otthonunkban keblünkre ölelhetünk amúgy istenigazán. Reméljük, hogy ez is itt lesz I[sten] segítségével], írd meg, fiam, hogy mire van szükséged és a csomag milyen címre küldendő. Magunkról h[ála] Ijstennek] változatlanul csak jót írhatunk. Magdus boldogságtól sugallt beszámolója a várva várt viszontlátásról mindnyájunkat meghatott, és a költő szavait használom: 'Megállítanám a napot, ha volnék Josua, megállítanám, hogy mindég ilyen boldogok legyetek/ Csókolunk sok-sok szeretettel: anyuka, apuka, kis Julika." Túlolda-lon: „Kedves Imre, nagynagy öröm nekem is az én örömtelen napjaimban a Te hazajöveteled. Istennek legyen hála ezért is. Jól vagyunk különben, alig várjuk mi is a viszontlátást Veled. No, egy kis önzés is vegyül belé, mert már nagyon kéne néhány jó felvétel Juliról. Viszontlátásig sokszor csókolunk Imikém, nagyon vár és sokszor csókol téged szerető anyukád." 3) Lázár Mihály (1886-1944), a balassagyarmati hitközség elnöke unokájával, Julikával, hetekkel a gettórendelet kiadása előtt. „Mint az egész országban, úgy itt is, 1944. március 19-ével (Magyarország német megszállását követően) vége szakadt a normális életnek, és megkezdődtek a szörnyűségek" - fogalmazott később a holocaust egyik salgótarjáni túlélője. A pokol elszabadulásáról, a nógrádi zsidóság gettósításáról, gyűjtőtáborba hurcolásáról, kifosztásáról és a deportálásokról szerzett ismereteinket a kötet első részében adtuk közre.