Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – A berceli ág
László életéből egyetlen érdekes momentumot sikerült feltárni. Fogth Konrád 1843. április 30-án feljelentette őt Szontagh Pál szolgabírónál, mert - állítása szerint - Blumenthál egy tőle bérelt kocsma 80 forintot kitevő árendáját már két ízben nem fizette meg. Mivel Fogth „önbíráskodással pedig élni nem akar", levelében a hatóság közbenjárását kéri. „De már élt!" - írta oda a mondathoz a főszolgabíró. A megjegyzés okát Blumenthál László hoszszadalmas levele világítja meg, amit a vármegye vezetőihez címzett, 1843. május 3-án. Fogth ugyanis megunván a dolgot, mégiscsak erőszakhoz folyamodott. Embereivel „hatalmassan 's borzasztón megtámadván - írja László -, az lovaimat, kotsimat, az Udvarába hajtatá, 's minden rimánkodásomra is szinte 20 napokig éhen, szomjan, száraz szalmán sanyargatta ... egy bizonytalan haszonbéri kevés tartozásért". (A levelet nem Blumenthál fogalmazta. O ugyanis, mint az 1858-ban felvett 129. számú telekjegyzőkönyvből az kiderül - legalábbis magyarul, latin betűkkel -, nem tudott írni.) Hozzáteszi még magyarázatként, hogy nemcsak ő tartozik Fogthnak, hanem az is neki. Mint a levélből kiderült, a két fél között az ellenségeskedés minden bizonnyal egy istálló építése miatt tört ki, melynek elmaradása Lászlónak „tetemes károkat okozott". Az irathoz mellékelt eredeti tanúvallomásból tudjuk, hogy Fogth emberei még húsvét előtt két héttel Bérceién, a nyílt utcán támadtak Lászlóra, „midőn az szőlőjébe Trágyát vitt volna, Trágyástól 's mindenestől az Árendás Blumenthál László Lovait, tulajdon kezéből, arra bérlett Embereivel kitsikartatta..." Végül Fogthot „a Lelki esméret meg szálta" és a lovakat kocsistól visszahajtatta Blumenthál udvarába, ám azokat - leromlott állapotuk miatt - László felesége nem akarta befogadni. Az ügy végül, mint megannyi más esetben, „barátságos úton elintéztetvén", bírói döntés nélkül zárult le. A fenti irat László életmódjáról is tudósít. Olyan bérlőnek mutatja, aki kocsira ülve maga szállítja ki a trágyát szőlőjébe. Ebből következik, hogy állat-, mégpedig szarvasmarha-tartással is foglalkozott. Megemlítendő továbbá, hogy az ismertetett tanúvallomásban keresztény emberek, nemes Horetsny József, Szinoszky Mihály, Sipos István vallottak - nemes Vajasdi Ajtay Miklós jelenlétében együttérzően László mellett. Mindez pedig egy megtelepedett, a hagyományos falusi keretek közé betagozódott életformára utal! László esete nem különleges, a korszak polgári perei között nagy számban találunk hasonló eredetű és lefolyású konfliktusokat zsidók, vagy zsidók és keresztények között. Mint azt a per is tartalmazza, Blumenthál László árendás volt, kocsmát bérelt. Úgy hisszük, ez volt fő megélhetési forrása, hiszen jelentősebb földbirtokot később sem találunk a nevén. Ugyanakkor az 1868-as kataszteri felmérés szerint több házingatlant bírt. Lakása a 148. szám alatt volt. Dávid fia ekkor már külön élt tőle, a 155. számú házban, talán családjával együtt. Nyilván nősülésekor részt kaphatott az atyai vagyonból, mert a kataszteri felvételkor már az ő tulajdonában volt a 204. szám alatti ingatlan, míg apjáéban maradt a 201. számú ház, udvarral és kerttel. Ezenkívül a fiú még tulajdonosa volt 946 négyszögöl szőlőnek is. Apa és fiú közösen bírta a 87. számú házat, a hozzá tartozó udvarral és kiskerttel. László ingatlan vagyona árulkodik leginkább - a peres ügyben is említett megélhetési forrásáról: három, összesen 1 kh-at kitevő kerttel és közel 4 kh szőlővel rendelkezett. Ez utóbbi tekintélyes mennyisége arra utal, hogy a bort saját kocsmájában mérte ki, illetőleg kereskedett vele. II. 1. László gyermekének tartjuk Blumenthál Rózsit (Regit), aki az 1848-as összeírásban jelenik meg először, mint 22 éves (sz. 1826), berceli születésű személy. Férjével, a nyitrai születésű, 25 éves Deutsch Ábrahámmal élt egy háztartásban. Ábrahámot már egy évvel korábban is lajstromba vették. 1847-ben mint „házanként áruló" zsidó szerepelt, nem túl magas, 125 váltócédulában számolt forint jövedelemmel. Egy évvel később már Gróf Jakab nevű becskei születésű segédét is összeírták, ami arra vall, hogy esetleg üzletet nyitottak a falu területén. Rózsi és Ábrahám fiatal házasok lehettek, 1848ban még nem volt gyermekük. A továbbiakban is csak egy fiuk születési bejegyzését sikerült megtalálnunk: II. 1.1. László 1860-ban Bérceién született, Kiszner Jakab metélte körül, a koma Kiszner Móric volt. 1888-ban kötött házasságot az ipolysági Heksch Marival, Ignác lányával. Az esküvőt a vőlegény lakóhelyén tartották. (Mari már volt egyszer há435
