Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – A berceli „vérvád”

két „azon ürügy alatt, hogy nekik a gyertyák eloltásánál segédkezzen, becsalták a templomba, az ajtót bezárták, s azután a fiúnak lábait összekötözték s megtették a készületeket késsel és tányérral a kézben". Az „állítólag előfordult" esetről a kormányellenes Scitovszky-párt lapja, a Nógrád-Honti Ellenzék - az aláírás szerint egy „komoly tudósító" levele alapján - május 21-én számolt be. A megjelent írás szerint a fiú „lármázni kezdett, mire száját kendővel betömték". A gyilkosságot a kint maradt játszótárs akadályozta meg, aki társa sikolyát hallva „éppen úgy mint Tisza-Eszláron" a kulcslyukon benézett, majd a szörnyűségeket látva bekiáltott a templomba és elszaladt segítséget hívni. Ettől a három elkövető zsidó - az írás szerzője szerint - megrémült és eleresztette a fiút. Az eset mérlegét a lap főszerkesztője, Pozsonyi Gábor, így vonta meg írásában: „Hogy csakugyan így történt-e a dolog, azt kideríteni természetesen a vizsgálat dolga lesz... Miután 11-13 éves gyermekekről igen nehéz volna feltételezni azt, hogy ilyen vádat vallásfelekezeti gyűlölet vagy más indokból a saját gyermeki eszökkel kigondoljanak, s ilyen feltevés lélektanilag magyarázatot egyáltalán nem találhatna, igen természetes, hogy a községben a kedélyek nagyon fel vannak izgatva, s igen óhajtandó volna, hogy ebben az ügyben minél előbb szigorú vizsgálat tartassék." A leírás önmagában is tele van ellentmondással, az eset megtörténte pedig tökéletesen valószerűtlen. Mindazonáltal - a választások hevében - a húsvét táján nemegyszer felmerülő vérvád-mítoszra alapozva, a lap szerkesztője a komolytalan történetet alkalmasnak tartotta arra, hogy azt némi dilettáns pszichologizálással a valószerűség látszatával öntse nyakon. A politikai ellenfél orgánuma, a Nógrádi Lapok és Honti Híradó már a közlést követően három nappal maliciózus cáfolatot tett közzé. „Mi azonban az egész cikkből mint bizonyosat kiböngészni csupán annyit tudtunk, hogy a borzalmas tett színhelyéül szolgált berezeli zsinagóga ajtaján 'a kulcslyukon be lehet látni"'. Mint említettük, az eset országos ismertségre tett szert. Még a nógrádi sajtóközléseket megelőzően foglalkozott vele a Magyar Állam és a pozsonyi Grenzbote, valamint május 26-án az Alkotmány „Zsinagógába vonszolt fiú" című írása. A liberális - főként zsidó tulajdonban lévő - fővárosi lapok nem vették át a híradást, hanem az Otthon Club egy kiküldöttje útján tájékozódtak a helyszínen a valóságról. Ezt követően pedig - miként a Nógrádi Lapok szerkesztője megfogalmazta - „egy betűre sem méltatták" az ügyet. A sajtóközlés után több előfizető visszamondta az Ellenzék megrendelését, illetve egy helyen az árusítását is megtagadták. A lap szerkesztője már a következő számban magyarázkodni kényszerült: „A berceli vérvádról múlt heti számunkban hozott hír alig hihető, de épen oly kevéssé indokolható konsternatiót idézett elő izr. Polgártársaink körében. Sajnáljuk, hogy a túlságos érzékenykedés oly intentiókat hajlandó a czikkelynek tulajdonítani, amilyekkel az valójában nem bír: mi legalább meg vagyunk arról győződve, hogy a kósza hírnek közlője nem akarhatott mást, mint hogy az illetékes hatóságok figyelmét felhívja a mendemonda alapos vagy alaptalan voltának kiderítésére, ami úgy a Mózes vallásúak reputációjának, mint az alaptalanul gyanúsítottaknak bizonnyal többet használ, mint az agyonhallgatás, vagy ezek ügyének az összes zsidóság ügyével való solidaritásának demonstrálása." Mint a későbbi lapszámokból kiderül, a Nógrád-Honti Ellenzéket az esetről informáló „komoly tudósító" báró Jeszenszky Sándor nógrádkövesdi földbirtokos volt. Jeszenszky 1857-ben született, egyetemi tanulmányai után Tolna megyében vállalt hivatali állást, majd innen költözött a család nógrádkövesdi birtokára, melyet haláláig igazgatott. Országosan ismert volt harcias ellenzékiségéről, amellyel Bánffy Dezső kormányát szerette volna megbuktatni. O volt a nógrádi ellenzéki mozgalmak vezéralakja. Később belépett a szabadelvű pártba és Tisza István lelkes hívei között tartották számon. A Pozsonyi Gábor (és Jeszenszky) által megjelentetett hír - a sajtó szerint - egy mosónő hisztériakeltésén alapult. Állítólag ő tanította be az ügyben szereplő kisfiúkat a mesére. A botrány kirobbanása után a kormánypárti Nógrádi Lapok és Honti Híradó annyit írt meg róla, hogy „most meg van ijedve, hogy a fiúk elárulták őt, és fél méltó megbüntetése miatt". A három megvádolt zsidó közül kettő, Rosenfeld Miksa és Ekstein Adolf becsületsértési pert indított Pozsonyi Gábor lapszerkesztő ellen. A bu422