Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - – A berceli zsidóság demográfiai jellemzői

A berceli zsidóság népesedési adatai a következők: 1840-ben 67,1848-ban 112,1869-ben 115,1880ban 128,1900-ban 118,1910-ben 158,1920-ban 181, végül 1930-ban 179 fő. A Zsidó Lexikon ebből az időszakból 52 családot és 42 adófizetőt említ. A helyi zsidók között tizenöt gazdálkodó, tíz kereskedő, hat nagykereskedő, öt iparos, három köztisztviselő, két orvos, egy nagyiparos, egy tanító, öt magánzó és két egyéb foglalkozású volt. Az 1941-es népszámlálás már csak 158 izraelitát talált a község 2277 lakója között. Az elkövetkező évek súlyos megpróbáltatások sorozatát hozták magukkal. A zsidó hitélet keretei is beszűkültek. Jól példázza ezt a Budapesten élő Márkusz Simon esete, akit 1941. május 20-án azért internáltak, mert Bérceién „rituális vágást végzett". A négy és fél hónap múlva hozott megszüntető határozatból egyértelműen kiderül az is, hogy „a rituális vágást Bércei községben egy esetben követte el, s a levágott állatok húsát sehova el nem szállította, mert a hús elkoboztatott... nem annyira nyerészkedési szándék, mint inkább vallása előírásai iránti engedelmesség vezette". Az eset egyben arra is utal, hogy a háborús években a kis közösségnek már a sakter pótlása is gondot okozott. A hitközség lélekszáma 1944 áprilisában 177 fő volt. A közösséget elnökként Blumenthal Falk kereskedő vezette, az anyakönyvvezető rabbi tisztségét továbbra is Jungreisz Jakab töltötte be. A holocaust áldozataira a balassagyarmati zsidó temető ravatalozójának falán elhelyezett márványtábla emlékeztet, amely a Gansl család tagjainak és közvetlen rokonainak a nevét tünteti fel. A faluban ma már csak a temető sírkövei és a zsidók egykori - többnyire erősen átalakított - házai emlékeztetnek a közösségre. A berceli zsidóság demográfiai jellemzői A 20. század első évtizedeiben drámai változások álltak be a berceli zsidóság demográfiai viselkedésében. Két generáció élesen szembeforduló családtervezési elképzeléseit olvashatjuk ki az adatokból. Az általunk megismert házasfelek közül 22 olyan párt választottunk ki, akiknél ismertük (vagy nagy valószínűséggel meg tudtuk határozni) a születésük dátumát és a házasságkötés időpontját, valamint megbízható adatokkal rendelkeztünk gyermekeik számáról és világra jöttük idejéről. Az első generációhoz azokat a házaspárokat soroltuk, amelyek az 1910-es évek előtt kötöttek házasságot. A másodikba azok kerültek - többnyire az előzőek gyermekei -, akik az 1920/30-as években léptek frigyre. Míg a szülők generációjában a vőlegények átlagban 25 évesen nősültek, ez az időpont gyermekeiknél, az 1920-as évek után már jó három évvel későbbre tolódott. A menyasszonyok átlagos életkora viszont a két generációban nagyjából azonos, 23 illetőleg 24 év. Az 1910 előtt házasultaknak nagyszámú gyermekük született. A vizsgált tíz családból kettőnek 12, egynek 11, kettőnek 10, egynek-egynek pedig 9, 7, 6, illetve 4 és 2 gyermeke volt. Az utóbb két esetben is azt gyanítjuk, hogy valamilyen, általunk nem ismert egészségügyi probléma lehetett az utódok viszonylag kis számának az oka. Nem tartjuk valószínűnek, hogy a berceli zsidó családok ebben az időszakban már éltek volna a vallási előírásaikkal ellentétes tudatos születéskorlátozással. Generációjukban az anyák csaknem a teljes termékenységi időszak alatt (ezt a 45. életév betöltésével tartottuk lezártnak) utódokat hoztak a világra. A bőséges gyermekáldásra buzdító micve (jótétemény) vallási előírása az első generáció tagjaiban még életrendező elvként működött. Megrendítően példázza ezt a 82 éves korában, 1944. február 17-én elhunyt Klein Jakab esete, akinek két feleségétől összesen 17 gyermeke született. Közülük az első három még csecsemőkorában meghalt. A negyedikként született Rozálival 25 évesen végzett a tüdőgyulladás. Két ikergyermeke alig néhány hónapot élt, szülésükbe első felesége is belehalt. A második feleségtől származó első gyermeke pár napos korában adta vissza lelkét az Úrnak. Friderika nevű lánya megélte a felnőttkort, férjhez ment, de sorsa Auschwitzban teljesedett be. A kilencedik gyermek csecsemőként halt meg. Az 1911es születésű Jenő cipészinasnak tanult, amikor 16 éves korában a tüdővész elvitte. Két évvel fiatalabb húga 19 éves korában szintén betegségben hunyt el. Az őt követő hat gyermek mindegyikét pár napos korában érte a halál. A legkisebb fiú, Mór, a budapesti gettóban halt meg 1945 elején. Apja akkor már egy éve halott volt, talán a sors kegye óvta meg 418