Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Jogfosztás – kirekesztés – a gettósításig vezető út

Az 1930-as évek végétől az egymást követő törvények és rendelkezések a magyarországi zsidó közösségek tagjait jogfosztottakká, sokadrendű állampolgárokká tették. A zsidótörvények sorában az első (az 1938:XV. törvénycikk), amely „A társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról" címet viseli, húsz százalék alá csökkentette a zsidók arányát a sajtó-, a színművészeti és a filmművészeti, az ügyvédi, az orvosi és a mérnöki kamarákban, valamint egyes vállalatok értelmiségi dolgozóinak körében. A zsidókat faji alapon megkülönböztető úgynevezett második zsidótörvény (1939:1 V. törvénycikk: „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról") megkérdőjelezte, esetenként hatálytalanította a honosítással magyarrá lett zsidók állampolgárságát, sőt a névváltoztatások engedélyezését is beszüntette. A törvény értelmében zsidók nem léphettek az állam, az egyes városok, községek, illetve közintézmények szolgálatába, előbbieknek csak akkor lehettek választóképes és választható tagjai, ha őseik már 1867 óta Magyarországon éltek. A képviselő-testületekből törölték a legtöbb adót fizetőként bekerült zsidókat. A zsidó tanítókat, tanárokat, közdíjazták vagy elbocsátották. Hat százalékra csökkentették arányukat az első zsidótörvényben megnevezett kamarák tagságában, az iparral foglalkozók körében, az egyetemek és főiskolák elsőéves diákjai között. Egyáltalán nem vehettek részt lapok, színházak és mozik vezetésében. Egyes árucikkeket nem árusíthattak, korlátozták szállítási tevékenységüket, gyógyszertár-tulajdonosi jogaikat, ingatlanjaik tulajdonjogát, s tovább csökkentették az egyes vállalkozásokban foglalkoztatott zsidó értelmiségiek arányát. Az 1941 :XV. törvénycikk, vagyis a harmadik zsidótörvény (címe: „A házassági jogról szóló 1894: XXXI. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról, valamint az ezzel kapcsolatban szükséges fajvédelmi rendelkezésekről") faji okok miatt megtiltotta a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötést. Börtönt és más büntetéseket helyelett egyes esetekben azokra a zsidókra és nem zsidókra is, akik nemileg érintkeztek egymással. A zsidóság az úgynevezett negyedik zsidótörvény (1942: XV. te.) és a hozzá kapcsolódó jogszabályok hatályba lépésétől kezdve nem szerezhetett mező- és erdőgazdasági tulajdont, sőt köteles volt azokat megszabott (csekély) térítés ellenében átengedni. 1) A budapesti Grünfeld Pál 1938 novemberében kérte ki édesanyja anyakönyvi adatait a salgótarjáni rabbinátustól. 2) Dobolási hirdetmény. Salgótarján, 1939. szeptember 23. 3-4) Szauer Andor nyilatkozata 1939. augusztus 29-én. A Szauer-féle patika Salgótarján belvárosában működött.