Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Képek a Nógrád megyei zsidóság történetéből - Jogfosztás – kirekesztés – a gettósításig vezető út

Az 1883-as antiszemita zavargásokat követően a megyében először 1905-ben, Salgótarjánban került sor komolyabb zsidóellenes megmozdulásra. A függetlenségpártiak szabadelvűek elleni fellépése torkollott atrocitásokba, amelyek során összetörték a Vadász szálló berendezését. Ennél is súlyosabb pogromra került sor a városban 1919 első napjaiban, amikor a csőcselék zsidó üzleteket és lakásokat fosztott ki. A 20. század elejére a mérsékelt és a radikális baloldaliság, valamint a zsidóság összefonódott az emberek tudatában. A politikai vallásellenesség a felekezetből kiszakadni vágyó, hitüket már nem tartó zsidókat jellemezte, akik a munkásmozgalomban érezték magukat végre teljesen egyenlőnek. Amíg az 1918-as polgári forradalomban, annak vezető szerveiben a zsidó származású politikusok jelentős, de nem kizárólagos szerepet játszottak, az azt követő jogtipró diktatúrában már ők voltak a meghatározók. A zsidóságot ért későbbi - általánosító, a hagyományos antiszemita klisékre épülő - vádak azonban megfeledkeztek arról, hogy a terrornak zsidó áldozatai is voltak, és hogy a hazai zsidóság döntő többsége passzívan szemlélte az eseményeket, avagy éppen szembehelyezkedett a bolsevik hatalommal. Az 1918-1919-es forradalmakat követően a Horthy-rendszer antiszemitái mégis a haza elárulásával, a gazdasági és politikai hatalom megkaparintásával vádolták meg a teljes zsidóságot, őket téve felelőssé minden rosszért, még Trianonért is. Az 1930-as évek végére ez a vélekedés a végletekig fokozott gyűlöletkeltésbe torkollott, mely egyenesen vezetett ahhoz, hogy a magyar társadalom eltűrte, sokszor támogatta is a zsidókkal szembeni embertelen megkülönböztetést. Az enyhülést hozó bethleni konszolidációt követően, különösen a harmincas évek végétől minden addiginál erősebbé vált a zsidóellenesség. Az egymást követő zsidótörvények egyre nehezebbé tették, majd teljesen ellehetetlenítették a nógrádi zsidóság életét is. A korábban főképp az asszimilációs hajlam és igény jeleként értelmezhető névmagyarosítások és megkeresztelkedések egyre inkább a kényszer, később a menekvés, a félelem megnyilvánulásai lettek.