Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - A megyei zsidóság lélekszáma 1944 tavaszán

Kadisát és a Chevra Shasz Talmud Tóra Egyletet. A lélekszámhoz - és különösen a másik két városhoz - képest (1200 fő) meglepően alacsony számú adózót tüntetnek fel, mindössze 163 főt. A költségvetési adatokat pontosan küldték meg a központi tanácsnak. Kisterenyén is helyettes rabbi vezeti az anyakönyvet, mégpedig a csecsei. Az 1944. évi költségvetés előirányzatát már ők sem tervezték meg. Délebbre, a sziráki anyahitközség még rendelkezik anyakönyvvezető rabbival, és jóval nagyobb bevételt, mint kiadást terveznek: 13 979 pengővel szemben csupán 12 774 pengőt. Lőrincin is a csecsei rabbi, Mózes Dávid helyettesít, a költségvetés bevételi oldala nincs a jelentéshez csatolva. Megjegyzik: „Hitközségünk lélekszámának megállapításánál az 1940. évi fajvédelmi törvény rendelkezései szerint jártunk el." 1941-ben a népszámlálás 7343 izraelita és „nem izraelita vallású zsidó" jelenlétét mutatta ki Nógrád vármegyében. Az összeírt zsidók zöme a három megyei városban: Balassagyarmaton, Losoncon és Salgótarjánban élt (összesen 4825 fő). A kis- és nagyközségekben lakók száma a városi zsidóságénak mindössze a felét tette ki. A városok közül Losonc és Salgótarján esetében a hitközség által az 1944. áprilisi jelentésben közölt lélekszámok nagyjából megfelelnek a vármegye vezetői által ugyancsak áprilisban készített gettósítás előtti felmérésben (a továbbiakban: gettósítási terv) szereplő adatoknak. (^2.) Losoncnál a számokat kontrollálni is tudjuk. 1944. május 22-én ugyanis egyik jelentésében a város polgármestere azt közölte az alispánnal, hogy a helyi gettónak összesen 2034 lakosa van. Ez nagyjából megfelel annak a számnak, amellyel a vármegye vezetése kalkulált a gettó létrehozása előtt. Ekkor 1808 főre tették a városi és 242-re a járási zsidó népességet. A losonci hitközség viszont áprilisban 1725 lelket jelentett le, amelyben azonban az egyházilag hozzájuk tartozó vidékiek száma is bennfoglaltatott. Hasonló a helyzet Salgótarjánnál is. Ott a városi zsidóságot 1250 főben adták meg, míg a hitközség áprilisi összeállításában 1200 szerepelt. Ezeknél is problematikusabb a balassagyarmatiak által rögzített 1516 fős népességszám, mivel ez 264 fővel kevesebb, mint a gettósítási terv számvetése. Ráadásul ez elvileg tartalmazza a hitközség vidéki tagjait is. Az is elképzelhetetlen, hogy a megyeszékhelyen ebben az időszakban több száz megkeresztelkedett vagy felekezeten kívüli zsidó élt volna. Magyarázatként szolgálhatna az, ha a gyarmati elöljárók csupán az éppen jelenlévők számát közölték volna, hiszen a munkaszolgálatra bevonultatottak, illetőleg a más okból távollévők ekkor már több száz főt tehettek ki. Az 1941-es és az 1944-es lélekszámadatok megállapításakor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy míg az 1941. évi országos népszámlálás az 1939. évi IV. törvény előírásai szerint tekintette zsidónak az összeírtakat, az 1941. augusztus 2-án törvényerőre emelkedett un. harmadik zsidótörvény már jelentősen kibővítette a zsidónak tekintendő személyek körét. Bizonyos kivételek megállapítása mellett zsidónak nyilvánították azokat, akiknek legalább két nagyszülője zsidónak született, és származásától függetlenül mindenkit, aki a zsidó hitfelekezethez tartozott. Elvben tehát - az 1941. évi népszámlálás adataihoz képest - nagyobb népességet kellett volna figyelembevenni a gettósításkor. S akkor még nem is vennénk figyelembe az eleinte jelentős számban megadott, de azután fokozatosan visszavont mentesítéseket sem. Valószínű egyébként, hogy az eltérő számítások mindegyike a zsidó hitközségektől származik. A balassagyarmati elöljáróság áprilisi jelentéséhez mellékelt kísérőlevél ugyanis egy fontos megjegyzést tartalmaz. Miután a jelentéskészítők szabadkoznak a késői megküldés miatt, megjegyzik, hogy „az időközben hatóságilag elrendelt 6136/1944. VII. res. számú összeírási rendelkezésnek kellett eleget tennünk, ezért képtelenek voltunk az előírt 24 órás határidőt betartanunk, amiért szíves elnézésüket kérjük". Ez pedig nem jelent mást, mint az ún. Jaross-lista balassagyarmati elkészítésének tényét. A hatóságok később országszerte ezeket a zsidó népességet összeíró névsorokat használták fel a gettósítás végrehajtásához. Az ellentmondó számok természetesen adódhattak az egymást követő összeírások eltérő, olykor tévesen értelmezett szempontjaiból is. Amíg például az ortodox hitközségi tagok számát vélhetően a vonatkozó vallási szabályok (is) meghatározhatták, addig a hatóságok nyilván ragaszkodtak a jogszabályi előírásokhoz. Már idéztük a lőrinci hitközség elöljáróinak levelét, mely szerint jelentésüket „az 322