Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Nógrád Megyei Zsidó közösségek adattára - Bevezető az adattárhoz

Nógrád megyei zsidó közösségek adattára BEVEZETŐ AZ ADATTARHOZ „A történész a feledés tengerén halászik!" - J. L. Boff ezzel a gondolattal hívta fel tanítványai figyelmét a rájuk váró feladat nagyságára. Szólt a tényeket a feledés mélységei felé vonzó sorsról, a farumról, s arról is, hogy az alámerülő világok eltűnő képét a felszínhez közel kell megörökítenünk, akkor, amikor a kontúrok még kivehetők. Az általa felvázolt egyidejű történetírás persze fikció, de adattárunk mégis alátámasztja ezt az alaptézist. A Nógrád megyei zsidóság emlékét évtizedekkel ezelőtt kellett és lehetett volna a mainál teljesebben megörökíteni. A sors kegyetlen következetessége, hogy a zsidóság holocaustja mellett gondja volt az emlékét hordozó dokumentumok elpusztítására is! Az alázuhanó múlt forgácsait csak a túlélők emlékezete s a levéltárak beszédes, mégis töredékes iratai őrizték meg. Munkánk során magunk is megtapasztaltuk a megkésettséget. A tanúk közül már csak kevesen élnek, ők is a világban szétszóratva, s a ránk maradt iratok csak szilánkjait adják az egykor volt valóságos képnek, munkánk kontúrjai így akaratunktól, szándékainktól és szorgalmunktól függetlenül lettek durvák. Célunk az alapvető adatok összegyűjtése volt, melyek a későbbiekben elindíthatják az utánunk következőket egy mélyebb, alaposabb, a helyi részleteket feltáró összefoglalás útján. A mi lehetőségeink végesek voltak - bizonyára az övéké is azok lesznek -, de a még élő szemtanúk felkutatásával, megszólaltatásával, a magánirattárakban rejlő emlékek összegyűjtésével nagy lépésekkel előzhetnek meg bennünket egy-egy település zsidó közösségének sorsát kutatva. Az adattár anyaga nem terjed ki Nógrád megye valamennyi településére. Az 1944-es határokon belüli községek közül hiányoznak a felsorolásból azok, amelyekben az 1941. évi népszámlálás idején már egyetlen zsidó lakost sem írtak össze. Összeállításunk a lehetségeshez képest szűkebb forrásbázisból táplálkozik. Ezt részben az iratok feltáratlansága, részben pedig a községi összefoglalók tartalmi egységesítése követelte meg. Elsősorban arra törekedtünk, hogy a holocaust időszakának népességét rekonstruáljuk egy-egy településen, történeti források és demográfiai adatok segítségével. Visszanyúló történeti kitekintéseink is elsősorban ehhez a szemponthoz kötődnek. A nagyobb - főként városi - zsidó közösségek esetében rövid történelmi vázlatot kívántunk adni, az eddigi összefoglalások számbavételével, illetőleg saját kutatásaink alapján. A hosszabb-rövidebb települési összefoglalók után soroljuk fel a holocaust áldozatainak adatait. A névsorok összeállításához az alábbi forrásokat használtuk: a) Az állami anyakönyvek utólagos halálozási bejegyzéseit gyakorlatilag napjainkig dolgoztuk fel. A kutatás időbeli kiterjesztését az a tapasztalatunk támasztotta alá, hogy a leszármazottak, túlélő hozzátartozók még a közelmúltban is kérelmezték egykori szeretteik halálának hivatalos rögzítését, illetőleg az egymást követő örökösödési, kárpótlási eljárások is erre ösztönzik őket. Jelentős eredménynek tartjuk, hogy gyűjtésünket a történelmi térben, Nógrád megye 1944-es határai között, valamennyi településre vonatkozóan sikerült megvalósítanunk. Az időközben Szlovákiához került falvak, városok anyakönyvi adatait losonci és nagykürtösi kollégáink tárták fel. Részvéltelük jó példája a határainkon átnyúló szakmai együttműködésnek. Gyűjtésük forrásaként Losoncon és körzetében az anyakönyvek, míg Nagykürtös térségében a bíróságok holttányilvánítási határozatai szolgáltak. Problémát jelentett, hogy a csehszlovák adminisztrációban használt hivatalos, illetve az identitást kifejező személyes („hétköznapi") névhasználat más-más nyelven zajlott. Döntenünk kellett tehát, hogy a feldolgozott névanyagot szlovák avagy magyar átírásban tesszük-e közzé. Sajátos etikai problémát kellett mérlegelnünk, az államnyelv és a személyes identitás utólag - ráadásul személyenként - rekonstruálhatatlan viszonyát. Az észak-nógrádi - lényegében a losonci - zsidóság Trianon előtt, az 1910. évi országos népszámlálásban már asszimilálódott közösségként jelenik 315