Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története - A vég kezdete: titkos előkészületek hivatalos gettórendelet elfogadása előtt
április 4-én megjelent az az ugyancsak titkos rendelkezés, amelyben a belügyminiszter valamenynyi polgármestert és községi elöljáróságot felkért: utasítsák a helyi zsidó szerveket egy részletes névjegyzék elkészítésére. A hitközségeknek alig pár napja volt arra, hogy április 8-ig elkészítsék névjegyzékeiket. Az ún. Jaross-listák 7 a zsidóság elkülönítésének megtervezéséhez, megszervezéséhez szükségeltettek, bár ez - természetesen - nem derülhetett ki a rendelet szövegéből. (•!.)* Nem tudjuk, Nógrádban mire vélhették a névjegyzékek elkészítésének sürgetését. Braham professzor tapasztalatai szerint a hitközségek országszerte mit sem sejtve, gondosan, házról házra járva írták öszsze hitsorsosaikat, ugyanakkor Nógrád vármegye területén a legkisebb nyom sem utal ilyesmire. „Nem írtak össze senkit" - állítja határozottan egy salgótarjáni túlélő. 8 Elképzelhető, hogy a hitközségi vezetők azért intézkedtek a tudtuk nélkül, mert nem is voltak olyan gyanútlanok. Ekkortájt, s talán a névjegyzékek alapján készülhetett az a Losoncon, a polgármesteri iratok között fennmaradt, dátum és hely megjelölése nélküli fogalmazványlap, amely az egyik legkorábbi támpontunk a nógrádi gettósítás előkészületi munkálatairól. A kezdetleges, s később többször módosított tervezet 7069 főnyi zsidósággal számolt a vármegye területén. 9 Losonc megyei város vette volna fel saját sárga csillagosait, a Losonci és Szécsényi járás zsidóságát (közel 2500 főt), Balassagyarmatra került volna a város, a járás, illetve a Nógrádi járás zsidósága (valamivel több mint 2500 ember). Salgótarjánban a város és a Sziráki járás mintegy 1700 lakójának kellett volna tömörülnie, a Salgótarjáni járás nagyjából háromszáz fős zsidóságának sorsát azonban még függőben hagyták: nem tudták eldönteni, Cered vagy Kisterenye községben állítsanak-e gettót. (>2.) Sajnos semmi konkrét nyoma nincs annak, hogy a belügyminiszter bizalmas és a kormány hivatalos gettórendelete között eltelt három hétben milyen konkrét lépéseket tettek a megyében, abban azonban biztosak lehetünk, hogy a zsidóság összegyűjtését saját szakállukra - mert az országban ilyenre is volt példa 10 - nem kezdték meg. Ezekben a napokban - a fennmaradt források tanúsága szerint - elsősorban a zsidó lakosok lakhelyükön tartásáért léptek fel a nógrádi hatóságok, igen szigorúan. A belügyminiszter április 6-ai, 6160/1944. VII. res. számú, szigorúan bizalmas utasítása légoltalmi okokra hivatkozva szólította fel a BM szervein keresztül a zsidóságot az állandó lakóhelyükre való visszatérésre - ha kell, karhatalommal, még súlyosabb esetben az internálást is kilátásba helyezve. Nógrád vármegye mindvégig hivatalban maradó alispánja, Neográdi Horváth Sándor április 11-én juttatta el az utasítást a rendőrkapitányoknak," akik újabb néhány nap elteltével láttak hoz7 A Nógrád Megyei Levéltár őrizetében csupán egyetlen Jaross-lista található. A tizenöt nevet tartalmazó romhányi jegyzék nyomtatásban megjelent: Dupák Gábor A. Varga László: Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Nógrád Megyei Levéltárból. Magyar Auschwitz Alapítvány - Holocaust Dokumentációs Központ, Budapest, 1994,24-26. p. 8 Hídváry István interjúja G. A.-nével. Az 1989-ben és 1990-ben tizennégy salgótarjáni és somoskőújfalusi túlélővel felvett interjú gépelt változatát - Hídváry István jóvoltából - a Nógrád Megyei Levéltár Szakkönyvtára őrzi. Közlésük engedélyezéséért ezúton is köszönet illeti az interjúkészítő özvegyét, Kun Zsuzsát. (Hivatkozáskor az interjúalanyokat minden esetben monogramjaikkal jelöltük.) - Egy dokumentum ugyanakkor bizonyítja, hogy a rendeletet Salgótarján rendőrkapitánya április 6án továbbította a város polgármesteri hivatalához, s a jegyzék harmadnapra el is készült. A salgótarjáni (időközben eltűnt) Jaross-listán összesen 1126 zsidó származású polgár neve szerepelt (353 családfő, 254 feleség és 519 gyermek). Közülük 10 családapa, valamint 5-5 feleség és gyermek volt kikeresztelkedett, s összesen 89en teljesítettek kisegítő munkaszolgálatot. Dupák Gábor - Á. Varga László 26. p. 9 Egy kassai feljegyzés szerint a Salgótarjánból és Balassagyarmatról júniusban Auschwitz felé indított vagonoknak 6987 „utasa" volt, ebben azonban már néhány megyehatáron túli település zsidósága is benne foglaltatik. Braham 1358. p. 10 Braham 552. p. 11 A Nógrád Megyei Levéltárban Balassagyarmat polgármesterének iratai között maradt fenn, száma: V. 83. 21. biz./1944. * Zárójelben jelezzük a szöveghez tartozó, könyvünkben közölt dokumentumok sorszámát. 30
