Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Senkiföldjén – Nógrád vármegye gettóinak története

Nógrád vármegye Vannak napok, amelyek csak utóbb kapnak értelmet vagy jelentőséget. Az 1895. év márciusának utolsó napja is ilyen. Bizonyára szép, verőfényes időjárás volt, hiszen a balassagyarmati hitközség elöljárósága és „több intelligens tagja" a tavaszi, bizonytalan útviszonyok ellenére is ellátogatott a jó húsz kilométerre lévő Horpácsra, „Szontagh Pál

1 úr ő nagyméltóságához, hogy őt a zsidók recepciójáról szóló javaslat tárgyalásakor a főrendiházban mondott nagyszabású és szabadelvű beszédéért üdvözölje".

2 A küldöttség nevében a hitközség jegyzője, Lőwinger József mondott üdvözlőbeszédet: „Kegyelmes uram! Ami a szívből ered, az a szívbe hatol, mondja a közmondás: ezt igazolja a jelen látogatás, mellyel a balassagyarmati izraelita hitközség mélyen érzett hálájának kíván kifejezést adni nagyságodnál, ki az ország színe előtt oly melegen, hogy úgy mondjam atyai jóindulattal nyilatkozott hitfelekezetünkről." A jegyző a próféta szavait idézte az agg politikus elé: „mindnyájan egy atyának vagyunk a gyermekei, mindnyájunkat egy Isten teremtett." A tudósító szavai szerint Szontagh a küldöttséget szívélyes szavakkal fogadta: „Én azt, amiért önök oly szívesek voltak megjelenni, nem tettem volna; hanem midőn láttam, hogy a zsidó felekezetet - melyet én csakugyan, úgy közgazdászati, valamint közművelődési szempontból egy nemes és a magyar állameszméhez leghívebben ragaszkodó fajtának tartok az összes nemzetiség között - oly méltatlanul megsértve láttam ... az igazságszeretet nem engedte ezt elhallgatnom." Gondolhatta-e Nógrád kellőképp máig sem méltányolt nagysága, Madách és Nagy Iván barátja, hogy szavainak elhangzása után alig félszáz évvel mindaz, amiben hitt, romba dől, utódai megtagadják a recepció eszméjét, és részesei, vagy egyenesen elkövetői lesznek a huszadik század egyik legnagyobb gazságának? Aligha. Az első világháború vihara, a forradalmak kora és a trianoni tragédia átértékelt minden addig volt hitet. A huszadik századi Magyarország gazdasági, szociális, politikai feszültségekkel terhes vilátörténete gában Izrael befogadott fiaiból negyedszázad alatt kitaszítottak lettek. A 19. század nagy liberális nemzedékének álma, gondolkodásának fundamentuma, az állampolgári jogegyenlőség eszméje pedig az 1930-as évek végétől egészen a század utolsó évtizedéig semmivé foszlott. Kötetünk ebből az időszakból csak egy rövid fejezetet tárgyal, a legtragikusabbat: a gettóba kényszerítés és a deportálás hónapjait. A befogadástól a teljes kitaszításig átívelő korszakot, az antiszemitizmus útját, fordulópontjait e helyütt nem tárgyaljuk, bár természetesen itt is rá kell mutatnunk az előzmények és az 1944-es következmények ok-okozati összefüggésére. Ezek részletes bemutatása, értékelése, helyi összefüggéseik pontos feltárása azonban meghaladná azt, amire vállalkozhattunk. A tör1 Szontagh Pál (1820-1904) Szécsény szülöttje, jogi tanulmányainak elvégzése után (1842 és 1847 között) a vármegyében volt jegyző és szolgabíró, majd Libetbánya városa követként Pozsonyba küldte. 1848-ban Bécsben fogalmazó lett herceg Esterházy Pál külügyminiszter mellett. A szabadságharc bukása után két év olmützi várfogságra ítélték, de 1850. július 27-én kegyelmet nyert, horpácsi birtokára vonult, ahol gazdálkodással, politikai és szépirodalmi tanulmányokkal foglalkozott. 1865-ben a balassagyarmati kerület választotta képviselőjének, később a nagylaki, a tabi, majd 1876-1887 között ismét a balassagyarmati kerületeket képviselte. Előbb a balközépnek, majd a szabadelvű pártnak volt vezéralakja. Két ízben választották meg a képviselőház elnökének, s mint ilyen, belső titkos tanácsos lett. 1887-ben a király a főrendiház örökös tagjává nevezte ki. 2 Az 1890-es évek közepén zajlott az ún. „egyházpolitikai küzdelem", melynek eredményeként elfogadásra kerültek a házassági jogról, a gyermekek vallásáról, az állami anyakönyvezés bevezetéséről, az izraelita vallásról, továbbá a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvények. E jogszabályok lényegében meghozták a zsidó felekezet egyenjogúsítását, az izraelita vallásúak állampolgári jogegyenlőségét. A törvények meghozatalát éles politikai küzdelem kísérte, melynek Szontagh Pál is részese volt, a liberális kormányoldalon. 27