Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - Buják - – Philipp Ilona visszaemlékezése

tán egy arra haladó teherautóra felkapaszkodtunk, cca. 15 km-re jutottunk előbbre. Az autó ekkor letett egy erdő mellett, az erdő tele volt hullákkal, közben a mélyrepülők folyton jöttek, bombáztak, gépfegyvereztek, mindenfelé tüzeket láttunk. Gyalog folytattuk azután utunkat, majd széjjelszaladtunk a környező falvakba. A mi csapatunk ekkor már csak kilenc nőből állott, ebben négyen gyarmatiak. Az egyik faluban a polgármester jóvoltából istállóban hálhattunk, kaptunk itt élelmiszerjegyeket, burgonyát, konzervet, sőt pénzt is. A lakosság is ellátott élelemmel, ruhával. Ez egy Ponch nevű faluban történt. A református lelkésznél töltöttünk azután négy napot, valószínűleg sejtették, hogy zsidók vagyunk; konyháján főztünk. A polgármester az ő kérésére azután mégis kiutasított a faluból, akkor azután egy post kíséretében Muédau felé mentünk, ott átvittek bennünket a kompon, majd ismét szélnek eresztettek. Közben a kompos megkérdezte a postot, hogy mit csináljon velünk, bedobjon-e a vízbe, vagy pedig átvigyen. A post csak intett, hogy tehet velünk azt, amit akar. A kompon sok menekülő német katona is volt. A folyó másik oldalán azután a kompos mégis lerakott bennünket, innen bementünk a legközelebbi faluba, Döbernbe, ahol az amerikaiak szabadítottak fel április 23-án. Itt hasonlóan istállóban laktunk addig, amíg az amerikaiak nem gondoskodtak lakásunkról. Ezt úgy oldották meg, hogy egy kétszobás lakásból kitették a német lakókat. Ettől kezdve az amerikai katonák gondoskodtak élelmezésünkről is, ami annyira kitűnő volt, hogy pl. két hónap alatt testsúlyunk cca. 20 kg-mal gyarapodott. Két hónap múlva bementünk Hallébe, itt a cseh konzulánsnál esetiekként jelentkezve elindultunk hatan, hárman közülünk már egy héttel előbb elindultak. Lipcséből vegyes transzporttal jöttünk, szerbek, románok, csehek stb. voltak ebben a transzportban. Pilsenig részben vonaton, részben pedig amerikai teherautón jöttünk. Cseh területen mindenütt meleg fogadtatásban volt részünk, útba igazítottak, elláttak élelemmel stb. Innen tizennégy nap alatt érkeztünk meg Budapestre. Jövő terveink: Várjuk haza hozzátartozóinkat. Szeretnénk kijutni Amerikába. Buják Philipp Ilona Részlet a DEGOB 449. számú jegyzőkönyvéből. Philipp Ilona színésznővel felvette Kandel Klára Budapesten, a DEGOB Bethlen téri irodájában, 1945. július 2-án. Megérkeztünk Auschwitzba három és fél napi utazás után. Rögtön kiszállítottak, szétállították a férfiakat és nőket, aztán a nőket is különválasztották: az idősebbeket és a fiatalokat. Egy német tiszt válogatott. A holmik a vagonokban maradtak. A csoporttal, amelyikhez én kerültem, ötös sorban felállva elindultunk egyenesen a fürdőbe. Azt mondták, hogy vetkőzzünk le meztelenre, és úgy, ahogy voltunk, bevittek egy terembe. Ott a hajunkat teljesen leborotválták, és mentünk a fürdőbe. Mosakodás után kaptunk egy szál ruhát, minden nélkül, és így, vizesen mentünk ki az utcára. Ötös sorokban mentünk egy barakkba. A blokkban rettenetes volt az elhelyezkedés. Ezerkétszáz ember volt összezsúfolva, minden alvási lehetőség nélkül. Mosdási lehetőségünk sem volt. Az ebéd, koszt hetekig ehetetlen volt. Fa- és széndarabokat adtak és füveket, úgyhogy csak a kenyeret és egy kis margarint, amit adtak, azt tudtuk megenni. Hajnalban appell órákig. Dolgozni nem dolgoztunk semmit. Ez így tartott szeptember 10-ig. Közben többször volt sorozás. Egyszer engem is soroztak és elvittek. Felöltöztettek és hatvanadmagammal bevagoníroztak, és így mentünk Bergen-Belsenbe. Ott voltunk kb. hat hétig, ez alatt az idő alatt ütöttek-vertek. Itt megint soroztak hétszázötvenünket, és vittek Duderstadtba egy hüvelygyárba, ahol patronokat gyártottunk. Naponta 12 órát dolgoztunk nappali és éjszakai schichtekben. Az ellátás nagyon gyenge volt, egy zupát kaptunk naponta, és a kenyeret fokozatosan csökkentették a helyzet rosszabbodásával. Itt az állomás mellett egy lágerben laktunk. Duderstadtot nyílt várossá nyilvánították kb. április 5-én vagy 6-án, és akkor minket azonnal elvittek. Három hétig vagonban utaztattak, ez volt a legborzalmasabb. Rettenetes sokat éheztünk, egy szelet kenyeret vagy egy deci levest kaptunk hárman. Le voltunk zárva, ki nem mehettünk. Lobositznél nagy repülőtámadást kaptunk. Nyolc halott volt és vagy har272