Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - – Dr. Schenk Erzsébet visszaemlékezése

Az ellátás: munkába menet előtt keserű, üres feketekávé, délben egy leves, mely egyszer grütze volt krumplival, máskor káposzta krumplival, vasárnaponként tésztaleves krumplival. Este kaptuk meg a kenyéradagot, mely napi 50 dkg volt, hozzá margarin, szalámi vagy egy evőkanál lekvár, vagy cukor, sajt, esetleg marhahúskonzerv. Ezt felváltva kaptuk naponta. Előfordult, hogy ezenfelül esténként héjában főtt burgonyát is kaptunk, személyenként öt darabot. A betegek részére kezdetben a déli zupa helyett fele tejben, fele vízben főtt darát adtak, ezt azonban később beszüntették. Az egészségügyi viszonyok, összehasonlítva a többi lágerével, kielégítőnek voltak mondhatók, nálunk sem itt, sem később, Sömmerdában járványok nem léptek fel. Rüh és furunkulózis [kelés], dacára a nagy felügyeletnek, kezelésnek és tisztálkodási lehetőségnek, mégis nagy számban volt. Tetvesek csak elvétve akadtak, ez ellen két ízben történt teljes fertőtlenítés. Flekktífuszos az egész esztendő alatt egy esetben sem fordult elő. Öt tífuszesetünk volt, ezek idejében elhelyezhetők voltak a gelsenkircheni Marie Hospitalban, és ennek az öt tífuszosnak eltávolítása, valamint a láger fertőtlenítése után több tífuszeset nem is fordult elő. Az öt közül kettő a kórházban meghalt, három pedig egészségesen hazatért. A civil lakosságtól tökéletesen el voltunk zárva, azonban a munkahelyen belga, holland, francia munkásokkal a lányok együtt dolgoztak, akiktől többször kaptak élelmiszert, zsebkendőt, fejkendőt, szappant, néha meg egy-egy üveg sört. A munkahelyen a felügyeletet Todt-munkások gyakorolták, akik közül a legtöbben barátságosan viselkedtek velünk szemben, de akik nyíltan kimutatták szimpátiájukat, azoknak kellemetlenségük volt, mert SA-alakulatok is voltak, akik nagyon figyelték a lakosság velünk szembeni magatartását. Ott-tartózkodásunk harmadik hetében SS-nőket kaprunk felügyelőkül a Wehrmacht-katonák mellé. Összesen négy felügyelőnő volt és száz férfi, az utóbbiak száma állandóan apadt, a nőké emelkedett, úgyhogy mire Gelsenkirchenből elkerültünk, húsz nő és ötven férfi felügyelőnk volt. Gelsenkirchenben, még július hónapban egy szülésünk is volt a lágerben. Maga a szülés ugyan nem a lágerben folyt le, mert az ottani viszonyok között, fehérnemű stb. hiányában nem is lehetett volna lefolytatni. A parancsnok bevitette a kórházba, ahonnan a szülő nőt gyermekével együtt tíz nap múlva visszaengedték hozzánk. Az újszülött nagyon fejletlen, koraszülött gyerek volt, táplálékot nagyon keservesen tudtunk a szerencsétlennek nyújtani, vizes anyatejet hol kapott, hol nem. Egy Todt-előmunkás meglátta a gyereket, egy reggel a sátor előtt kis csomagot találtunk, amelyben két tejesüveg, három cucli, két ingecske és egy köldökkötő volt becsomagolva. Biztos tudomásom van róla, hogy ezt a csomagot a Todt-előmunkás tette le a sátor elé a kisbaba részére. Táborparancsnokunk ezzel az esettel kapcsolatban, hogy több szülés a munkáslágerben elő ne fordulhasson, megvizsgáltatta a láger összes nőit, hogy ki terhes közülük, a koncentrációs lágerbe elszállítandó. A szülő nőt is gyermekével együtt el akarta szállíttatni. Rám és másik orvostársamra ráparancsolt, hogy pusztítsuk el a gyermeket. A parancs dacára mi nem voltunk hajlandók természetesen ezt megtenni, mert az orvos gyógyít, de tudatosan nem öl. Nem forszírozta tovább a dolgot, ellenben másnap egy SSnő elvitte tőlünk a gyereket, többé nem is láttuk a szerencsétlen kis porontyot. Az anya lágerünkben maradt, két hét múlva már dolgozott is, egészségesen haza is érkezett tudtommal. Még egy epizódról szeretnék beszámolni. Augusztusban a lágerből kilenc beteget vittem egy SS felügyelőnő kíséretében a horsti kórházba. Amint keresztülmegyek az egyik utcán, szembejön velünk egy öreg nénike, fején tepsiben gyümölcsös kalácsot vitt. Amikor bennünket meglátott, a tepsit levette fejéről és elosztotta közöttünk a kalácsot. A felügyelőnő rászólt, hogy ezt nem szabad csinálni, ő azonban ezzel nem törődött, összeszidta a felügyelőnőt, ne legyen olyan kegyetlen, nem látja, milyen éhesek ezek a szegény nők, és majd neki ad a jó Isten mást. Az SS-nő erről az esetről nem tett jelentést a lágerben, erről biztos tudomásom van. Az illető SS-nőt Maria Reichnek hívták, aki egy más alkalommal az egyik tehetetlen, beteg häftling elé térdelt és befűzte a cipőjét. Ezt a nőt később elhelyezték tőlünk. A táborunkban politikai szervezkedések nem voltak, híreket a munkások a munkahelyen a többi idegen munkástól szereztek, és mi, akik a lágerben voltunk, tőlük értesültünk a mindenkori hadi helyzetről. 267