Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Lágerélet –Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései - – Dr. Czilczer György visszaemlékezése
voltak, szigorúan ügyeltek arra, hogy a mesterekkel ne beszélgethessünk. Rendes gyári munkásruhát csak decemberben kaptunk, addig csak a géptisztításhoz kapott rongyokból csináltunk magunknak mindenféle holmit, l^gerführerünk kegyetlen büntetéseket tudott kitalálni, pl. jeges hideg vízbe fejjel lefelé bedugták a häftlingeket stb. Anyaghiány miatt aztán február elején a gyári munka megszűnt, ekkor azután sáncásásra osztottak be. Nagyon nehéz munka volt ez, azonkívül a munkahelyre oda és vissza 10-10 km-t kellett gyalogolnunk, jóformán mezítláb. Egyetlen szál csíkos ruhánkban dolgoztunk a kemény, hideg téli időben. Az étel is megfagyva került hozzánk. Sokan pusztultak el itt közülünk, naponta két-három halottat hoztak be a munkáról, sokszor tíz-tizenöten is elájultak. Egyáltalában nem bírtuk már ekkoriban a munkát. Április 16. körül ez a munka is megszűnt, útra készülődtünk. Bent a blokkokban jobb ellátást kaptunk, édes kenyérlevest, ettől azonban valamenynyien hasmenést kaptunk. Egy pénteki este tíz perc alatt sorakozó volt, indulni kellett. Kb. nyolcszázán indultunk el, a revier visszamaradt, később ezeket autóval hozták utánunk. Másnap reggel Oranienburgba érkeztünk. Ekkor már rettenetes fejetlenség volt mindenütt, felügyelőnőink java része megszökött. Bennünket éjszaka akartak elvinni, mi azonban elbújtunk, mert úgy tudtuk, hogy a németek 20 km után lelőnek. Itt vártuk be az orosz csapatokat, akik április 23-án meg is érkeztek. Akkor azután elindultunk, másnap délelőtt nekivágtunk a világnak. Biztattak, hogy majd lesz teherautó, azt mondották, hogy két-három nap múlva már otthon is leszünk. Útközben kénytelenek voltunk a katonáktól ennivalót koldulni. Az első éjszakát Wandlitzban töltöttük, másnap Bernauba érkeztünk. Mintegy 6 km-nyi út után összegyűjtöttek bennünket Pritzelben, ahol az oroszok dolgoztattak, ellátásunk azonban elég gyenge volt itt. Majdnem két hónapot töltöttünk el itt, míg végre Loberlugból egy vegyes transzporttal hazafelé indumattunk. Jövő terveink: Szeretnénk nyugodtan dolgozni. Dr. Czilczer György Részlet a DEGOB 3550. számú jegyzőkönyvéből. Felvette Oblath Margit Balassagyarmaton, a hitközségi elnök, dr. Czilczer György ügyvéd lakásán, 1945. november 17-én. Június 14-én hajnalban érkeztünk meg AuschwitzBirkenauba. Megérkezésünk után azonnal kiszállítottak, csomagjainkat ott kellett hagyni a vagonokban, a bennünket fogadó häftlingek azt mondották, hogy autón hozzák majd utánunk, és egyelőre azért kell különválasztani a férfiakat és nőket, mert mindenkit orvosi vizsgálatnak vetnek alá, de órákon belül találkozunk hozzátartozóinkkal. Ettől a pillanattól kezdve enyéimet sohasem láttam viszont. Különválasztották a férfiakat, azután a férfiak közül is a 16-60 év közötti egészségeseket ezek közé kerültem én is -, a többieket pedig, valamint a betegeket azóta senki sem látta, minden valószínűség szerint ezek mind a gázkamrákba kerültek. Egyébként a krematóriumról csak hallomásból tudok, magam nem kerültem a közelébe. Megérkezésünkkor egész kellemes impressziónk volt, fiatalemberek sétáltak, az egész dolog nem látszott veszélyesnek. A férfiak - megfigyelésem szerint - nem látszottak sem szomorúaknak, sem letörteknek. Itt, Birkenauban, huszonöt balassagyarmatival voltam még együtt, a többiek nagyrészt erdélyiek voltak. Három nap után el is kerültem innen Mauthausenbe, ahol szintén erdélyi és magyar zsidókkal voltam együtt. A gyarmatiak közül tizenkilencen maradtunk: Weisz Muki, Révész Márton, Engel László, dr. Pásztor Béla, Krausz Lipót, Kohn Jakab, két Klein, egy másik Weisz, a többiek nevére már nem tudok visszaemlékezni. Ebből a tizenkilenc emberből ketten maradtunk életben. Június 25-én Melkbe vittek. Kétezren indultunk el, Melkben már kb. ötezer ember volt. Mintegy nyolcezer főnyi tábor volt ez, ennek 20%-a magyar zsidó, a többi orosz, olasz, lengyel, görög, hollandi és francia. Melk város szélén volt egy régi pionírkaszárnya [utászkaszárnya], ebből volt átalakítva a tábor. Eleinte fiiegerek [repülősök], később SS-ek őrizete alatt voltunk; a Melktől 10 km-re lévő hegyi városban üzemet kellett építenünk: a hegyet előbb 260
