Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Előszó helyett – Írta: Hidasi József

embertelensége, gazdasági logikátlansága ellenére oly egyszerű a társadalom e jelentős alkotórészét törvényesen elhatárolni, eltávolítását megtervezni. A huszadik századot a gyűlölet századának nevezik. A pusztító gyűlölködés elkerülhetetlenül szította a rablóvágyat. Nem elégedett meg az emberek fizikai megsemmisítésével, éppúgy célozta a kulturális alkotások eltüntetését, elkobzását, hogy végképp megpecsételődjön a zsidóság sorsa, kitörlődjön emléke. Ez érvényesült a háború utáni vákuumban is. Voltak még elegen a keleti és az érintett nyugati országokban egyaránt, akik az európai kultúra részét képező hagyaték pusztítását a fegyverek elhallgatása után is folytatták. A zsidóság, erejét vesztve - a túlélés kimerítő küzdelme után -, nem volt képes megvédeni azt a keveset sem, amelyet az ideológiai rabló hadjáratok még meghagytak. A kivándorlás lehetősége sokkal inkább foglalkoztatta őket. A zsidóság sorsa az ország történetének, s nyugodtan hozzátehetjük, a nemzet múltjának része, hiszen tragédiája az egész társadalom arculatát, integritását elváltoztatta. A zsidó polgárság története hozzátartozik a magyar és a Habsburg Birodalom európaiasságához, nélküle az nem értelmezhető. Emlékezete kitörölhetetlen szimbóluma a felemelkedésnek - és a borzalmas elmúlásnak. A háború utáni erőteljes és lendületes fejlődés ellenére még a mai Németország gazdasági és kulturális életéből is észrevehetően hiányzik az a háttérszellem, amely a fejlett nemzetekkel egyenrangúvá tehetné. Mindig érződik annak a hiánya, amit a nemzetiszocialista éra oly rövid idő alatt fanatikus módon megsemmisített. A zsidóság kitaszításával egy olyan társadalmat bomlasztott fel, amilyenre ma büszkék lehetnénk. Most itt állok, hatvan év elmúltával, a tragikus élmények hordozójaként. A deportálás előtti utolsó héten a sors különös játéka folytán hagyhattam el a halálraítélteket, majd tizennégy évesen, gyerekszobámból egyenest a kárpáti frontra, a németmentes zónába kerültem ki, s közvetlenül onnan, kalandos úton, '44 októberében visszajutottam Budapestre, ahol - ismét mentőakciók révén - hontalanul is megéltem a felmentő frontváltást. Tizennégy évesen hirtelen a történelem részévé lettem. Nem tudhattam, hogy merre visz az út, hiszen a kiindulópont nem létezett már - hátam mögött megsemmisítették múltamat. Egyedül, árván, tudomásul kellett vennem, hogy családom története lezárult, s egy más élet vár rám... Hidasi (Heksch) József Losonc - Freiburg 24