Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 93. Salgótarjáni újságcikk a nógrádi zsidóság deportálásának napjaiból. Salgótarján, 1944. június 10.

mindazokon a helyeken, ahol valamikor a zsidóság habzsolta az élet örömeit, most, természetesen nem ugyanazokkal a célokkal, de a magyar munkásokat látjuk viszont. Reméljük, hogy a kisajátított zsidó villákat és üdülőket akár Erdélyben, akár a Felvidéken, akár a Balaton partján vannak, a munkásság tarthatja fenn azzal a céllal, hogy az a munkás, aki ezeknek az épületeknek közvetlenül vagy közvetve a létrehozója volt, néhány napos szabadságát most e villákban, illetve üdülőkben tölthesse el. Fel sem tudjuk mérni annak a változásnak a hatását, amit egy-egy munkás akkor érezne, amikor a bányák mélyéből, a gyárak olajos műhelyeiből, a gépek dobhártyarepesztő zajából a magyar tenger vagy Erdély havasainak csendjében és tisztaságában pihenné ki a munka gyötrelmét. Milyen felemelő tudat lenne számára, hogy a kormány ilyen intézkedésekkel igyekszik megjutalmazni azt a végsőkig fokozott munkát, amelyet ma a magyar robotos a jobb jövőért végez! Ki tudja, ki érzi mindazt, ami egy ilyen intézkedés után azok lelkében fakad, akik soha nem jutottak túl a kültelek szűk utcáin, akik csak képeslapokból látták és legfeljebb valamikor a f öldrajzkönyvből tanulták, hogy van egy Balaton nevű tavunk, amelynek partjait eddig túlnyomórészt csak azok látogathatták, méghozzá kora tavasztól késő őszig, akik ennek az államalkotó népnek kényszerű emberszeretetét élvezték, és ezzel a vendégszeretettel csupán visszaéltek? Fel tudjuk-e fogni, mit érezhet az az alföldi fiú, akit sorsa a város gyárpoklaiba vetett, ha a kormány szociális jóvoltából az erdélyi havasok üdülőiből csodálkozhat bele a magyar tájak szépségeibe? Tudjuk, hogy az új kormány messze nyúló és mélyreható intézkedésekkel szándékozik a magyarság helyzetén változtatni. De úgy érezzük, hogy egyesztendei munka után megérdemli a magyar munkás azt, hogy ott, ahol a zsidók eddig hangoskodtak, ott most ő pihenje ki egy év fáradalmait, hogy azután frissült lélekkel, pihent izmokkal segédkezzék kiharcolni, kikövetelni a jobb magyar jövendőt. A Munka, 1944. május 20., 2. p. 93. Salgótarjáni újságcikk a nógrádi zsidóság deportálásának napjaiból Salgótarján, 1944. június 10. Akik névleg keresztények... Az új kormányrendszer a szociális népigazság és a keresztény erkölcs alapján áll. Ily szellemben törekszik megvalósítani a nemzeti megújhodást - a miniszterelnök kihangsúlyozott, nemrég tett nyilatkozata szerint. Ez a bölcs elhatározás csak megismétlődése a több mint két évtizedes szegedi hitvallásnak, mely megindította a zsidó szabadkőműves mákonnyal elpogányosított nemzeti lelkületet meggyógyító munkát. Azonban, sajnos, még most is azt kell megállapítanunk, hogy sok honfitársunkat mindenütt, városunkban is, csak félig-meddig, vagy sehogyan se alakította át a keresztény eszme isteni varázsereje. Jelentékeny százaléka úgy a felső körökbe tartozóknak, mint az egyszerű munkásságnak, keresztény mivoltát nem tagadja ugyan, de közönyös viselkedésével, vallási kötelességeinek rendszeres elhanyagolásával, s gyakran gonoszul elfajult életével meggyalázza. E tekintetben nincs különbség az egyes hitfelekezetek hívei között. Múltkor e rovatban foglalkoztunk már a helybeli leventeifjúság s a diákság nagy részének nyári templomkerülésével, aminek fő oka sok szülő nemtörődömsége, erélytelensége és rontó példaadása a vasár- és ünnepnap 246