Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 49. Zsidó ingatlant jelentenek be a balassagyarmati telekkönyvi hatósághoz. Balassagyarmat, 1944. április 27.

de az ő lelkiállapotuk sem volt jobb a többieknél... Azután egy délelőtt elterjedt a hír: a rendezőben veszteglő vonat a salgótarjáni zsidókat szállítja. Nem törődtem semmivel, otthagytam a munkát és odarohantam a vonathoz. Olyan volt, mint a többi, kb. negyven marhavagon, részben résnyire nyitott ajtókkal. A vonat mellett és a fékezőkocsikból kakastollas csendőrök vigyáztak, hogy meg ne szökjön, és közel ne menjen senki. Csőre töltött puskájukat lövésre készen tartották, ordítoztak. Rettenetes meleg nyári nap volt, dk előző este indulhattak. Összetört, fáradt, kialvatlan emberek törték magukat a nyitva hagyott rések felé, hogy egy kis levegőt szívhassanak, nyolcvanan voltak egy vagonban. A vonatot azért állították meg a többitől eltérően, mert a miskolci hadkiegészítő parancsnok hatvanhat muszost szállított ki onnan, akiket a németek kényszerítettek a deportáló vonatba. A sors ilyen különös kegyelme folytán láthattam utoljára szüleimet, ismerőseimet. Kerestem szüleimet, nevüket kiabáltam, és egyszerre az egyik vagon résén válasz jött, ott voltak. Mami, Api, Erzsi. Mindnyájan sírtunk. Közel nem lehetett menni. Máig fülembe csengenek Mami szavai: „Ferikém, visznek!" Api tartotta magát. Nem tudom, miért, kopaszra volt levágva a haja. Aztán elzavartak, de nem is tudtunk egymásnak mit mondani. Mami még felkapaszkodott a bedrótozott ablakhoz, hogy lásson egy darabig. Rövidnadrágban, félmeztelenül, lehajtott fejjel, sírva vánszorogtam vissza munkahelyemre. A vasutasok röhögtek. A fiúk vigasztalni igyekeztek, de ők is tudták, hiába... Emlékszem a síró arcokra, Erzsi rettenetesen riadt szemeire, Édesanyám síró arcára. Mayer Karcsiékra, akik kértek, hogy egy evangélikus lelkész rokonukat értesítsem, hogy segíthessen rajtuk, Lusztig doktor feleségére, aki kilencedik hónapban volt, ott ült egy padon és szomorúan integetett. És a többiekre, öregekre, kisgyerekekre... Azután ez a vonat is elment a többi után... K. F. visszaemlékezései a vészkorszakra. Kézirat, 1981. 49. Zsidó ingatlant jelentenek be a balassagyarmati telekkönyvi hatósághoz Balassagyarmat, 1944. április 27. Alulírott, a Párizsban élő Ehrenfeld Miklós nevű ham helyett, a magyar királyi minisztérium 1600/1944. ME számú rendelete 1. §-ának 2. pontja, illetve 3. §-a értelmében tisztelettel bejelentem, hogy fiam, mint a balassagyarmati 438. számú telekjegyzőkönyvben és a 2496. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlan résztulajdonosa, zsidónak tekintendő személy. Budapest, 1944. április 27. Tisztelettel: özv. Ehrenfeld Saulné szül. Brack Mária Érkezett: 1944. április 28-án, 3696. szám alatt. Fenti számú bejelentés és az 1600/1944. ME számú rendelet alapján az, hogy a B11. és 18. sorszám alatti özv. Ehrenfeld Saulné és Ehrenfeld Miklós zsidó, feljegyeztetik. NML XV. 4. 3696/1944. és NML XV. 4. 4. 438. sz. telekjegyzőkönyv. 193