Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 46. Vojtkó István emlékei a nyírjesi gyűjtőtábor foglyainak bevagonírozásáról

Délelőtt egy csendőrtiszt jelent meg két SS tiszt társaságában a raktárnoki hivatal­ban, s a szerelvény kiállítása és állapota felől érdeklődtek. Az egyik német az akkor szolgálatban lévő raktárnoktól azt kérdezte, hogy egy kocsiba hány „főt" lehet be­rakni. Pongrácz Elemér raktárnok - akit kollégái fennhéjázó és az urakhoz dörgö­lődző magatartása miatt „nagyképű"-nek neveztek egymás között - azt válaszolta: „Emberből harmincat, zsidóból hatvanat!" (A háborgó igazságérzet megnyugtatásául: Pongrácz Elemért és családját ezért a kije­lentéséért az 1950-es évek elején internálták, illetve a városból Patvarcra telepítették ki.) Mialatt az állomáson folytak a munkálatok a „halálvonat" szerelvényének előkészí­tésén, a nyírjesi táborban riadót rendeltek el. Felsorakoztatták a szerencsétlen, elcsigázott embereket. Kiadták a parancsot a pribé­kek: most már mindent itt kell hagyniuk, csak a legszükségesebb személyi holmiju­kat hozzák magukkal egy-egy kis kendőbe kötve. Azt mondták „megnyugtatáskép­pen", hogy majd Németországban kapnak minden szükséges „felszerelést". Aztán elindították a menetet a gyilkos-melegen tűző júniusi napon, a dohánypajták­tól ki a Csesztvei útra, majd azon végig be a városba, a vasúti felüljáróhíd lábáig. Ott, jobbra kanyarodva, a mai TÜZÉP-telep területén (ahol a vasútállomás kerítése mel­lett akkor úttest húzódott ki a Szügyi útig), addig a kapuig, amely ma is megvan a TÜZÉP és a fűtőház között. Ez volt az az útvonal, amelyet szülőföldjükön kellett megtenni a balassagyarmati zsidó hitközség tagjainak, utolsó űrjükként. A Csesztvei úton vonult az elgyengült, elcsigázott, már szinte mindenbe belefásult emberáradat. Az öregek botjukra, esetleg valamelyik fiatalabb családtag karjára tá­maszkodva vonszolták magukat. A fiatal nők, édesanyák karjukon cipelték kisgyer­mekeiket, a nagyobb testvérek kézen fogva húzták kistestvéreiket. Fájós lábú, idős asszonyok, akik azelőtt a város aszfaltjárdáján is csak rövid sétára vállalkoztak, most ott bicegtek a rossz minőségű makadámút köves, poros szalagján. A sok csoszogó láb hatalmas porfelhőt kavart a menet fölé. A melegtől és a gyenge­ségtől izzadt testekről patakokban folyt a víz, s a sós izzadtságra tapadt a por. Az öre­gek félhangosan, gépiesen mormolták az ősi imákat. Az elfáradt, éhes kisgyerekek sírtak, s arcocskájukon a lefutó könnyeket a rátapadt porral együtt kenték szét, kis kabátjuk, ingecskéjük ujjába törölték orrukat. A hosszú, kígyózó menet két oldalán pedig a csendőrök ordítottak, a lemaradókat puskatussal, csizmaorral biztatták a gyorsabb haladásra. Az útvonal mentén lakó nem zsidó családok a menet zajára kijöttek kapujukba, vagy kinyitott ablakukon nézték az apokaliptikus menetet, és ismerősöknek próbáltak in­tegetni. A csendőrök azonban a házaik előtt állókra rárivalltak, megfenyegették őket: „Hogyha sajnálják a büdös zsidókat, beállhatnak közéjük!" Lassan mindenki behúzódott, a rolók csendben siklottak le, a spaletták halkan csu­kódtak be. A vánszorgó, poros menetet már csak a kerítések résein kukucskáló gye­rekek nézték. (E „halálmenet" emlékére, a város mártírhalált halt izraelita lakosainak utolsó útjára emlékezve változtatták 1947-ben a Csesztvei út nevét Mártírok útjára.) Az állomáson a VIII. vágányon álló szerelvény mellé terelték a beérkező menetet. Két csendőr egy ruháskosarat fülénél fogva lóbálva megindult a mérlegháztól a va­gonok mellé sorakoztatottak felé, s felszólították még egyszer a szerencsétlen, elká­bult, már jóformán állni sem bíró embereket, hogy ebbe a kosárba dobja mindenki a még mindig nála lévő arany- vagy ezüstholmit. És csodák csodája: a számtalan mo­tozás, kutatás után még mindig került elő annyi ékszer, aranypénz, nyaklánc, arany­óra, hogy mire a két csendőr a kosárral elért a kapuhoz, az majdnem félig megtelt. •LSD

Next

/
Thumbnails
Contents