Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 46. Vojtkó István emlékei a nyírjesi gyűjtőtábor foglyainak bevagonírozásáról

egyetlen állat! Bennünket hajtottak föl állatokként, azzal a különbséggel, hogy azoknak hagytak némi mozgásteret, azok pihenhettek. Velünk rosszabbul bántak. Öklözéssel, taszigálással kényszerítettek a német katonák a rámpára, és úgy zsúfoltak a vagonokba, hogy állva kellett maradnunk, egymáshoz lapulva, mint szardíniák a dobozban. Hóhéraink nem hagytak centiméternyi helyet sem az emberek között. A dugig telt vagonok ajtaját lánccal és lakattal lezárták. Néhány percig teljes sötétség szakadt ránk, aztán hozzászoktunk a félhomályhoz. A szellőzőablak rácsain beszűrődött némi fény, immár láthattuk is, micsoda irgalmatlanul összezsúfolt, egymás hegyén-hátán álló embertömeg vagyunk. Akik még magukkal cipelték a megengedett harminckilós batyut, le kellet adniuk, mielőtt feltuszkolták a vagonokba, mert ilyen hihetetlen számú tömeggel nem fért csomag is. Hozzáteszem, addigra már „megszabadítottak" bennünket értéktárgyainktól, gyűrűktől, jegygyűrűktől, fülbevalóktól, brossoktól, medáloktól és egyéb ékszerektől. Jó pár órába került a szerelvényt útnak indítani. A zsúfoltság, a kevés oxigén, a tűrhetetlen hőség, az áporodott levegő úgy elcsigázott, hogy még a kétségbeesett könyörgések is nehezen buktak ki az emberekből: „Az Isten szerelmére, csak egy kis helyet!" „Levegőt! Megfulladok!" „Agyonnyomtok!" „Könyörgök, ne préseljetek tovább!" Többen elájultak, mások nyögtek vagy sírtak az éhségtől és szomjúságtól. Szerencsére Anyám ezekben a nehéz órákban is elég erős maradt ahhoz, hogy reményt öntsön a lányaiba. A vagonfalakon és szellőzőablakon át hallottuk a speciálisan idomított németjuhász kutyák dühödt ugatását. Persze azok sem voltak vérengzőbbek gazdáiknál, akik pattogó vezényszavakkal fegyelmeztek: „Achtung!" „Schnell, schnell!" „Los, los!" „Schnell, schnell!" Végre, amikor leszállt az est, megmozdult a szerelvény. Bizonyos távolság után sokszor megállt, és a hangok, parancsszavak, zajok utaltak az újabb, emberekkel zsúfolt vagonok hozzánk csatolására. A kegyetlen manőver sokszori ismétlődése nyomán azt gondoltam: „Úristen, Magyarország valamennyi zsidó lakosát viszik, ki tudja, hová!" Dina Davidovich De Unikel: Visszatérés az életbe. Szécsény, 2001, 39-41. p. 46. Vojtkó István emlékei a nyírj esi gyűjtőtábor foglyainak bevagonírozásáról Az állomásfőnökség már június első napjaiban utasítást kapott a Magyar Királyi Államvasutak Budapest Északi Üzletvezetőségétől, hogy az állomás területén tartalékoljon fedett, úgynevezett „G"-sorozatú teherkocsikat, hogy a helyi hatóságok által majd benyújtandó igényt azonnal ki tudják elégítem. A kocsiintézőség e rendelkezés alapján 15 db „G"-kocsit tartalékoltatott Balassagyarmaton, 10-10 db-ot pedig Szécsényben és Magyarnándorban. Ugyanilyen rendelkezést kapott a fűtőházfőnökség is a szükséges mozdonyok készenlétben tartására. A vasúti forgalmat irányító német katonai állomásparancsnok az SS-parancsnokság utasítására már június 9-én megvizsgáltatta a készenlétben lévő teherkocsikat, hogy alkalmasak-e a „DR"-re, azaz a Német Birodalmi Vasutak (Deutsches Reichbahn) vonalaira való „kilépésre". Június 10-én, a kora reggeli órákban elrendelték a németek az állomásfőnökségnek, hogy a VIII. vágányra „sorozzák össze" az üres „G"-kocsikból álló szerelvényt. A Gyarmaton álló kocsikhoz még behozattak Magyarnándorból, mert a németek szerint mintegy 25-30 kocsira lesz a nap folyamán szükség. 189