Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 39. A deportálástól való megmenekülésére emlékezik a losonci Hidasi József

izgatottságomban, felindultságomban. Az ajtón keresztül kihallatszott Rakottyayék neve, néhány perccel később az én nevemet is említették. Egyre közeledtem a tett színhelyéhez. Hirtelen kijött egy hivatalos személy, mondván, hogy jobb lenne, ha most innen távoznék, ez nem nekem való hely. Sietve mentem a szállásunkra. Én tudtam, hol vannak elrejtve megmaradt értékeink, így sikerült az ügy fordulatát értelemszerűen rekonstruálni. Ifj. Rakottyay György, a város legnagyobb zománcedény-gyárának tulajdonosa - egy saroknyira fatelepünktől - barátja volt édesapámnak, állandó, jó viszony állt fenn a két család között. Készségesen segítségére volt édesapámnak, amikor az idők lealkonyulóban voltak. Amikor édesapámnak egy „állás" igazolására volt szüksége, az irodájába vette. Édesapám komolyan vette feladatát, és igyekezett magát a furcsa viszonyok közepette is hasznossá tenni, annak ellenére, hogy sem feladata, sem fizetése nem volt jelentős. Amikor házainkat fel kellett adnunk, Béla nagyapám kénytelen volt vagyontárgyait elrejtésük végett kiadni. Az értékek elásása volt a leggyakoribb módszer. Egy rejtekhely azonban még hiányzott. Kósza ötlet alapján a gyerekszobánk kerti lépcsőfeljárata melletti falhézagot választották ki erre a célra. Édesapám egyik jó barátja túlságosan együgyűnek tartotta ezt az ötletet, ezért a trezort ismét kivették már eltemetett helyéről. Ennél a jelenetnél én is jelen voltam: apám hirtelen elhatározásból elvitte a trezort Béla nagyapám kétségbeesett tekintete elől Rakotytyayékhoz, a Jókai utcába. Nagyon meglepődtem, amikor másnap ezt a fontos tényt még egyszer megemlítette nekem, ezzel a megjegyzéssel: „Ezt neked is tudnod kell, ha netalán egyedül megmaradsz!" Ezután gyerekes fejjel megkérdeztem: „És mi történik a bélyeggyűjteményemmel?" „Rendben van, ha ez megnyugtat téged, akkor holnap azt is odaviszem." Tényleg megtette, másnap egy nagyobb és egy kisebb albumot is elvitt Rakottyayékhoz. Ezek nem jelentettek különösebb értéket, de kedves és szorgalmas tevékenységem jeleként sokat értek nekem, ennek elvesznie nem volt szabad! Később minden elveszett, a bélyegek is, de erre a jelenetre emlékezve ismét beszereztem a kollekciót, sőt még többet is. Nagyon vékony szála ez a folytatólagosságnak, nosztalgikus vágy egy elveszett gyerekkor után. Ebben a végzetesnek tűnő állapotban fontos és nem fontos keveredett egymással, mint a haldokló embereknél, akik az élet megszeretett csekélységeit is rendezni, szabályozni szeretnék az utókor számára. De az elképzelhetetlen vég még nem jött el, még éltünk, és reméltük, hogy ha sok megaláztatás árán is, de számíthatunk a sors kegyelmére. Most futottam és futottam, vissza a családomhoz, a Varga utcán végig, nem figyeltem senkire, nem hagytam magam feltartóztatni. A világ kaotikus formákat öltött bennem, a lelki megrázkódtatás olyan érzéshullámokat okozott, melyeket eddig még nem ismertem. Rohantam a rémítő hírrel, a föld remegett alattam, s amikor végre megérkeztem, megtudtam, hogy a kétségbeejtő esemény híre már megelőzött engem. Leverten és vigasztalanul ültek az előszobában, könnyek, rettenet fedték az arcokat, senki nem mozdult, már kísértett az a gondolat, jó lenne, ha mindennek vége lenne. Édesanyám mondta: „Kérlek, ne beszélj el most semmit! Mindnyájan arra várunk, hogy édesapádat visszahozzák, ha még él. Menj most ki a friss levegőre!" A friss levegőre még ki lehetett menni, a ház kis kertjébe vagy az utca egyik felére. Az utca vonala ketté volt szelve a magas deszkakerítéssel, amellett vagy az alatt még ott is lehetett egy sétát tenni, mint egy börtönben. Kint, a palánkon kívül még folyt a megszokott élet, belül már nem, a foglyokat lélektani tétlenségre, hasztalanságra kényszerítették, hogy beletörődöttségük a legcsekélyebb ellenállás lehetőségét is 179