Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 22. Jánossy rendőrtanácsos rendeletben szabályozza a salgótarjáni zsidók életét és a gettó rendjét. Salgótarján, 1944. május 11.
tárgyak kivételével a helyükön maradnak. F. úr járt jobban, mivel a minőségileg jobb és elegánsabb bútorok neki jutottak, de ennek a ténynek nem nagyon örült. Egyik fél sem tartotta ezt a megoldást véglegesnek, miután F. úr sem gondolt arra, hogy szerencséje túléli a háborút. Ezért a csere lebonyolításakor óvatosnak mutatkozott és nem vetett fel különlegesebb kívánságokat, sőt udvariasságból sajnálkozott a háború diktálta szükségen, remélve, hogy nemsokára visszatérhetünk a családjainkat megillető környezetbe. Szüleim a megoldással meg voltak elégedve, mert így a szűkebb családi kör, öt felnőtt és két gyerek együtt maradhatott, az idegen családdal való kényszerű osztozkodás pedig elmaradt. Eljött május 20-a, a költözködés napja. Talán úgy is lehet mondani: az eltávozás napja, mert „visszaútra" nem volt kilátás. Erről gondoskodott a „végmegoldás" terve. A nagyszülők számára ez szörnyű, megalázó lépés volt. Mindegyikünknek fel kellett adnia addigi életét, annak értelmét, folytonosságát. Egy lépés a fogságba, az oltalom nélküli tehetetlenségbe, az illúziók nélküli kiszolgáltatottságba, az értelmetlenségbe. Megjöttünk, kicsomagoltunk, megágyaztunk (az ágyakról nekünk kellett gondoskodni), ott álltunk, nem tudva, hogy most mit tegyünk. Mi, gyerekek, a sakktábla mellett ültünk vagy könyveket böngésztünk. Az asszonyok eltűntek a konyhában, hogy ott rendet teremtsenek és valami ennivalót készítsenek. Megkezdődött egy végtelenül bizonytalan „élet", nem tudva, mit hoz a következő óra. A rádióhallgatást megtiltották, csakúgy mindennemű kapcsolatot a külvilággal. Minden kérdésünkre közölték, hogy ez csak egy ideiglenes intézkedés. Szorongással tekintettünk az épülő sivár deszkakerítésre. A deszkákat szorosan egymás mellé illesztették, hogy a kitekintést lehetetlenné tegyék. Minket nem telepítettek át, minket fogságba vetettek. Ez a gettó nem valódi gettó volt a szó történelmi értelmében, hanem egy közönséges internálótábor. Kiábrándultság, közöny uralkodott, sokan sejtették, hogy a beállott állapot egy éjjel alatt bármilyen „végmegoldást" lehetővé tesz. Hidasi József: Egy tizennégy éves losonci diák emlékezik. Kézirat, 2004, 11. p. 22. Jánossy rendőrtanácsos rendeletben szabályozza a salgótarjáni zsidók életét és a gettó rendjét Salgótarján, 1944. május 11. Rendelet A 39.820/1921. BM számú rendelet alapján közrendészeti okokból a következőket rendelem: l.§ A város polgármestere az 1610/1944. ME számú rendelet alapján hozott alispáni határozathoz képest kijelölte azokat az utcákat, házakat, ahol zsidók lakhatnak. Ezt a zárt területet zsidók csak a 11 órától 16 óráig terjedő időben hagyhatják el bevásárlásaik és fontos ügyeik elintézése céljából, azzal a megszorítással, hogy a Förster ligeti sétányon nem közlekedhetnek, és vasúti állomásokon és azok környékén csak a különengedéllyel történő esetleges elutazás céljából jelenhetnek meg. Vasárnap és ünnepnapokon a zárt területet egyáltalában nem hagyhatják el. A Fő utcán közlekedniük csak a föltétlen szükséges átjárás céljából szabad. Ez a rendelkezés nem érinti az 56912/1944. IKKM számú rendeletben előírt időszakos üzleti nyitva tartást. Az ügyvédi kamarába bejegyzett ügyvédek a zárt területet ügyeik intézése céljából 164
