Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)

Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - 14. Balassagyarmat polgármestere a gettó kijelölésével kapcsolatos intézkedéseiről tesz jelentést Jaross Andor belügyminiszternek és Endre László államtitkárnak. Balassagyarmat, 1944. május 13.

azt, hogy a városnak mely területrésze az, ahol a zsidóság legtömörültebben lakik, s így a gettó kiválasztásánál a legkevesebb keresztényt kell kényszerköltöztetnem. Figyelemmel kellett lennem Balassagyarmat azon sajátosságára, hogy egyetlenegy gyártelepe vagy szóba jöhető téglagyára, raktára, melyben 3000 zsidót - melyből 2200 helybeli, 800 pedig a járásokból betelepített - elhelyezzek, nincs. Ezen létszámban a cca. 260-300 munkaszolgálatos is bent van. így tehát mást, mint lakóházakat lehetőleg egy csoportban, hogy az elkülönítés könnyebben legyen végrehajtható kellett keresnem. Önként kínálkozott, hogy az ősi gettó, a Thököly és Hunyadi utca, mely túlnyomó részben eddig is zsidók által volt lakva, vétessék a gettó magjául. A város külső területeit figyelembe nem vehettem, mert az úgynevezett Tisztviselőtelep, Sivítótelep tisztán és kizárólag, mintegy 4-5 házat kivéve, tisztviselők saját házaiból áll. Azonkívül a város legegészségesebb és legkülönb épületei. Figyelembe vettem a városnak az Ipoly és Fő utca közötti részét is, mely aránylag szerényebb házakból áll, azonban itt is túlnyomórészt keresztény háztulajdonosok laknak. Ez a tömbrész csak cikcakkos vonalban lett volna elzárható, az abban a részben elhelyezett törvényszék, iparostanonc-iskola, fogház, vármegyeháza, városháza, katolikus templom miatt. Figyelembe vettem az Ipoly-part további részét is, egész a Mikszáth Kálmán utcáig, mely esetben azonban ismételten igen sok keresztényt, köztük számos kisgazdát kellett volna az állataikkal együtt megmozdítani, akiknek semmi körülmények között nem tudtam volna istállót biztosítani. Ugyanezért nem vehettem a Mikszáth Kálmán utcától és a Hunyadi utcától kifelé eső területeket figyelembe, mivel ezt 90%ban kisgazdák lakják. A gettómag kiválasztásánál figyelemmel voltam arra is, hogy nem lett volna városomban egyetlenegy keresztény lakos, aki hajlandó lett volna a Thököly és Hunyadi utcai elhagyott zsidó lakásokba beköltözni azok szennyessége, fertőzöttsége, főképpen poloskás és tetvessége folytán. így tehát hivatalomban a rendőrhatóság vezetőjének közbejöttével megtartott tiszti értekezleten úgy határoztam, hogy a gettó határvonalait a Kossuth Lajos utca páros oldala, a Baltik Frigyes utca páratlan oldala, a Thököly és Hunyadi utca teljes egészében, a Rákóczi Ferenc utca páratlan oldalával határolt területen alkottam meg. Itt cca. 400 kis szobában szándékoltam a zsidóságot elhelyezni. Ebből a területből azonban ki kellett vennem azokat a házakat, melyeknek a Fő utca felől volt a bejáratuk, mivel a Fő utca felé lehetőség szerint nem óhajtottam zsidót elhelyezni. Tekintettel kellett lenni a Balassagyarmaton állandóan fenyegető tífuszjárványokra, és azért gondolnom kellett a gettó területén kórházra és járványkórházra is. így az eredetileg kijelölt terület szűknek bizonyult, mivel a seprűgyár épületét a keresztény munkások érdekeire, valamint a Pollatsek-féle házat a Futura raktára miatt, valamint az ugyancsak ott lévő vitéz Hevessy-féle ecetgyár miatt ki kellett vennem. Ezért a rendőrhatósággal folytatott megbeszélés alapján az Ipoly-parton, a város legegészségtelenebb helyén, legnagyobbrészt kis házakból álló, mintegy 22 házból pótgettót is létesítettem. Ezen pótgettót, amennyiben nagyobb számú zsidó hívatik be munkaszolgálatra, szándékozom először megszüntetni. A gettón belüli elhelyezkedésbe magam részéről nem folytam be, mindössze az általam kinevezett zsidó tanácsnak annyi utasítást adtam - a helybeli keresztény lelkészek kívánságának eleget teendő -, hogy a kikeresztelkedett és csillag viselésére kötelezett félvérek részére kívántam külön épületben való elhelyezést. Számításom szerint egy normális szobában 8-10 személy van elhelyezve, kisebb, lukszerű szobában 3-4 személy. Egy zsidó egyénre átlag 3-4 m

2 terület esik. A gyakorló orvosok, 132