Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
A holocaust elszámított „racionalitása” - „A magyar szellemi élet védelmében”
gák, imaházak sorsát mégsem közvetlenül az 1944es jogszabályok pecsételték meg. Minden mozdíthatót elhordták ugyan belőlük, róluk, de nincs tudomásunk arról, hogy valóban lebontották volna valamelyiküket. (•100.) Ideig-óráig az összegyűjtött zsidó értékeknek adtak otthont, sokszor raktárként, időnként istállóként szolgáltak a háború utolsó hónapjaiban. 234 A kisebb, könnyen átépíthető imaházak (mint pl. a gácsi, alsópetényi, nógrádi vagy érsekvadkerti) megmenekülhettek a pusztulástól, a nagy zsinagógák sorsa azonban megpecsételődött. A zsidóság tömeges meggyilkolása miatt soha többé nem tölthették be eredeti funkciójukat, pénz pedig ritkán állt rendelkezésre a felújításukra és átalakításukra, s legkésőbb a '70-es évekre egy kivételével mind elenyésztek. A losonci neológ zsinagóga áll még napjainkban is, szomorúan romosán, egykori önmaga halvány árnyékaként. A megyeszékhely Balassagyarmat zsinagógája felrobbant a háború végóráiban, 235 ezt bontották el a legkorábban. Szécsényben 1958-ig árválkodott a zsidó templom, Salgótarjánban pedig 1969ben döntöttek a műemlék (!) épület lerombolásáról, mert gátolta a szocialista városrendezési tervek megvalósulását. 234 Mint pl. a salgótarjáni, alig negyvenéves, mór stílusú neológ zsinagóga. Pásztor Cecília: Salgótarjáni zsidótörténet. Nógrád Megyei Levéltár, Salgótarján, 2003, 75. p. 235 A munkaszolgálatból gyalogosan hazaérkező salgótarjáni K. F. így emlékszik a balassagyarmati zsinagóga környékére: „Ballagunk. Egyszerre elénk tárul a zsidótemplom. Oldalfalán hatalmas nyílás. Robbantás, bomba? Nem tudjuk. Bemegyünk a szemben lévő házba, minden nyitva. Az egyik szobában ládákban ezüst holmi, evőeszközök, templomi kegyszerek, a másik szobában faliórák tömege. Az összegyűjtött zsidó holmi! Már nem volt idő elszállítani. Tátva marad a szánk. Egyszerre robbanás. A németek a túloldalról lövik a várost. Emlékül egy kis Tóra-díszt veszek magamhoz, Pistának több esze van, kanalat hoz, lesz mivel ennie. Falhoz lapulva hagyjuk el a várost, pedig jó lett volna megpihenni, megmosakodni." Kézirat, 1981. 122
