Szederjesi Cecília - Tyekvicska Árpád: Senkiföldjén. Adatok, források, dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 50. (Balassagyarmat-Salgótarján, 2006)
A holocaust elszámított „racionalitása” - Összeomlott egészségügy
jó párszor vett fordulatot a zsidóüldözések idején. A munkaszolgálatra bevonultatott doktorokat szélsőjobboldali kollégáik nyomására - kezdetben fizikai munkára kényszerítették, 1942 telétől azonban látnivalóvá lett, hogy nélkülük összeomlás fenyegeti az ország egészségügyi ellátását, ezért aztán kisebb települések, illetve körorvosi állások betöltését bízták rájuk. 125 Belügyminiszteri utasítással rendelték ki őket Nógrád vármegye orvoshiánnyal küszködő községeibe is: az erre vonatkozó bejegyzésektől - egészen a deportálásokig - valósággal hemzseg Neográdi Horváth alispán hivatalának iktatója. 126 (•78., 79.) Azok a rendelkezések, amelyek a zsidók közszolgálatának megszüntetéséről határoztak, természetesen érintették az otthon praktizáló doktorokat is. 127 Akadt köztük olyan, mint például a szécsényi László Dániel, a hitközség, majd zsidó tanács elnöke, aki maga kérte meghagyását, 128 egy állatorvosért pedig a gazdák fogtak össze: a szécsénkeiek Pásztor Béla meghagyásáért fordultak kérvénnyel az alispáni hivatalba. 129 A munkaszolgálatos zsidó orvosok gettóba szállításáról május 30-án intézkedtek a megyében, június 7-én pedig a Belügyminisztérium „internált és elszállított honvédelmi munkára kötelezett zsidó orvosok elbocsátása" tárgyában küldött rendelkezését érkeztették, amelyben a munkaszolgálatból internálásuk vagy „elszállításuk" miatt elbocsátott zsidó orvosokról kértek információkat. 130 (•80., 81., 82.) Gettósítás várt azokra is, akik nem kényszerültek munkaszolgálatra: a balassagyarmati kórház női orvosára, Schenk Erzsébetre, vagy éppen a nyugalmazott főorvos Mandel Ignácra, aki a megyeszékhelyről Auschwitz felé indított halálvonat egyik első áldozatává vált. (•47.) A hetven felé közeledő, idős doktor 1944. február 12-éről fennmaradt levele kiválóan érzékelteti, mennyire szűkölködött akkortájt orvosokban a megyeszékhely, s milyen nyomorúságos és megalázó feltételek mellett kellett elvégezniük több ember munkáját: „Méltóságos Alispán Úr! Alulírott mély tisztelettel a következő kérelmet bátorkodom Méltóságodhoz előterjeszteni. Az 1943. év folyamán helyettesítést vállaltam: a magyar királyi állami vasútnál végeztem a pályaorvosi teendőket február 1-től az év végéig. Ezt a nagy munkát nem önző célból vállaltam, hanem a vasutat mint közintézményt ki kellett segítenem: a pályaorvos ugyanis megbetegedett, és miután helyben az orvosok nagy része hadi szolgálatra vonult be, nem volt más orvos, aki a vasúti személyzet gyógykezelését elláthatta volna. Ugyancsak ez volt a helyzet az OTI-nál is. A kezelőorvos megbetegedése miatt nemcsak az egyik körzet, hanem az egész város ellátását kellett vállalnom elannyira, hogy a munkába bele is betegedtem, mikor végre sikerült a város nagyobb körzetére orvost kapni. Mint kisegítő, az 1943. év három első hónapjában a városi orvos teendőit is elláttam a városi orvos bevonulása miatt. Ugyanilyen okból láttam el a posta orvosi állását augusz125 Csősz 78. p. 126 Az ország német megszállása és a június eleje közötti időszakból pl.: 6612., 6681., 7930., 7952., 9330., 9426., 9427., 9428., 9429., 9592., 9613., 9987., 10110., 10119. iktatószámok alatt. Mindezek ellenére egy munkaszolgálatos visszaemlékezésében azt olvashatjuk, hogy valamikor késő tavasszal vagy a nyár folyamán tömegesen gyilkoltak meg orvosokat Salgótarjánban: „Egy nap megérkezett Salgótarjánba a frontról 140 orvos. Az SS-ek megásattak velük egy nagy gödröt, és amikor ezzel elkészültek, sortüzet adtak rájuk." A salgótarjáni 107/ 303as számú század munkaszolgálatosának, a nagyoroszi származású Steinberger Zoltánnak visszaemlékezései. DEGOB, 2514. számú jegyzőkönyv. 127 Az 1210/1944. ME számú rendelet végrehajtásának orvosok esetében követendő menetéről több további rendelet intézkedett. A 265.290. és 285.740/1944. BM számúakat ismerteti: Vértes 329. p. A megye néhány orvosának igazolásáról fennmaradt akta az alispáni iratok között: NML IV. 454. 9405/1944. 128 Alispáni iktatószám: 9517. (május 9.). 129 A kérelmet május 8-án, 9485. számon iktatták. 130 10696. és 11164. iktatószámok. A belügyminiszteri rendelet száma: 331.254/1944. XVI. Om BM. Fennmaradt példánya: NML V. 183. a) 9706/1944. Az irat külzetén, a rendeletet talán félreértve, csak ennyi szerepel június 5-ei dátummal: „Tudomásul vertem, Salgótarjánban honvédelmi munkaszolgálatos zsidó orvos nincsen." Az alispáni iktatóban augusztus utolsó napjaiban három zsidó orvos munkaszolgálatból való elbocsátásával kapcsolatban találhatunk belügyminiszteri beadványt: dr. Lőwy Adolfét, dr. Baumgarten Gyuláét és dr. Klein Béláét. Alispáni iktatószámok: 15174., 15333., 15334. 107
