Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

va, Nagyiám, Nagylibercse esetében, csökkent ellenben Bisztricskán, Zavodán, Abélován, Borosznokon, Brezován, Szennán, Alsóprébelyen, miközben nőtt Lónyabányán, Budalehotán, Udornyán, Divényorosziban és Tamásiban. A hiányosan fennmaradt uradalmi források arra utalnak, hogy az előzetes idején még az irtásterületeket a rendezés folyamán jobbára a telki állományhoz sorolták. Az uradalomban a telki állományhoz tartozó szántók aránya az összes szántó körében az úrbérrendezés hatására 54%-ról 92%-ra, miközben a telki rétek hányada az összes rét között 62%-ról 94%-ra nőtt. Mindezek fényében a telki szántó- és rétterület bővülése nem tükrözött tényleges növekedést, csak átminősítést, sőt a telekszám növekedése sem volt arányban az irtásból a telki állományhoz sorolt mezőgazdasági földek mértékével. Az úrbérrendezés során a divényi uradalomban a telekhányad megállapításánál a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb szántót, rétet, belsőséget állapíthattak meg egy egésztelekhez, noha a 16 településen, ahol az előzetesben is megadták a telekhányadot, a belsőség (2,67-0,62 p. köböl) kivételével a telki szántó (46,05-50,86 p. köböl) és telki rét (10,88-15,02 p. köböl) területe növekedett. Az uradalmi átlagnál jobb helyzetben lévő 16 településen megfigyelhető változás azonban nem lehetett jellemző az uradalom egészére, sőt az említett 16 településnek minden tagjára sem. A rendezés előtt és után például egy divényoroszi telekre átlagosan jutó belsőség (1,96-0,58 p. köböl), a telki állományba sorolt szántó (57,78-49,16 p. köböl) és rét (16,59-12,47 p. köböl) mennyisége számottevően csökkent. A balassagyarmati lakosok úrbéri pere is minderre vezethető vissza, hiszen a balassagyarmati telkes jobbágyok telkeihez a rendezést követően kisebb belsőség és külsőség tartozott, mint amennyi járt volna nekik. Balassagyarmat egészében, tehát a Zichy és a Balassa részt is figyelembe véve, a helyi telkes jobbágyoknak járó külsőség 53%-a volt ténylegesen a gazdák kezén.

159 Az uradalom egészét tekintve ez a jelenség nem lehetett általános, míg a 16 településen a telki állományhoz tartozó szántó 124%-át is kiadták, addig a többi településen csak a 90%-át, mindennek eredményeként az uradalmi településeken a telkes jobbágyok átlagosan megkapták a nekik járó szántóterületeket. Az egységnyi telekhez tehát kevesebb mezőgazdasági terület is tartozhatott. Nem véletlen tehát, hogy a divényi uradalom területén az 1736-os esztendőben egy telkes jobbágyra számítva átlagosan 17,53 pozsonyi köböl, az 1759. évben 19,53 p. köböl és a rendezés előtt 1770 táján 25,82 p. köböl szántóterület jutott a társadalmi különbségek, a zselléresedés erősödésével, az úrbérrendezést követően az adott területen nagyobb létszámúvá váló jobbágyok miatt viszont csak 16,86 p. köböl szántó. A helyzetet súlyosbította, hogy az egésztelkes gazdára jutó mezőgazdasági területek a divényi uradalomban már az 1730-as évek táján is kisebbek voltak a Nógrád vármegyei átlaghoz képest, míg 1728-ban egy vármegyei egésztelkes jobbágyhoz 24 pozsonyi mérő szántó, 6 p. mérő rét, 2 kapás szőlő, addig a Zichy birtokon 1736-ban 18 p. mérő szántó, 4 p. mérő rét és 1 kapás szőlő tarto159 Balogh, 1977. 68. 71