Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

A XVIII. század folyamán a divényi uradalomtól nagy távolságra élő Zichy földesurak konyhája nem igényelte a korábban adott természetbeni javakat. Zichy I. Imre alatt meg is szabták a földesúrnak járó „ajándékok" pénzváltságának pontos összegét 48 településen, ami összesen 75,5 forintot tett ki úgy, hogy egy-egy helységre 0,1-10 forint közötti összeg esett. Az őzek és vaddisznók beszolgáltatása azonban a Mária Terézia-féle úrbéri szabályozásig elsősorban természetben történt, igen ritka volt a pénzen történő megváltásuk. Az egyes települések között volt olyan, amelyik több őzzel és vaddisznóval tartozott, de a birtok helységeinek nagyobb hányadán több településnek közösen kellett kiállítani egy-egy őzet vagy vaddisznót. A Zichy I. Imre-féle szabályozás a korábbiakhoz képest több településnek tette kötelezővé a vadak beszolgáltatását, s általában emelte a számukat. A természetben teljesítendő terhek tehát növekedtek, míg korábban 19,4 őz, addig a század közepén majdnem 38 állat előállítását írták elő az uradalom népességének, miközben a gazdáktól várt vaddisznók száma 105-ről 183-ra emelkedett.

136 A Mária Terézia-féle szabályozás már nem írta elő a vadak beszolgáltatását, ami mindenképpen kedvezőtlenül érintette a Zichy földesurakat. Az előző szabályozáshoz képest ugyancsak változott, hogy nem településenként, hanem telkes jobbágyonként egységes szempontok alapján határozták meg a természetben teljesítendőket, amivel a zselléreket tehermentesítették. A jobbágyoknak egésztelkenként 12 tojást, 2-2 csirkét és kappant, 1 icce kifőzött vajat, valamint 6 font fonást kellett biztosítaniuk a földesuruknak, s tekintve, hogy a telkes jobbágyok nem csupán egésztelekkel, hanem annak bizonyos hányadával rendelkeztek, a telekhányaduktól függő mennyiséget tartoztak természetben adni. Noha némely településről bizonyos természetbenieket nem vártak, mégis az úrbérrendezés hatására olyan sok baromfi, tojás, vaj és fonás került az uradalomhoz, amennyit a Zichy-birtok nem volt képes felhasználni, s aminek begyűjtése és eladása komoly problémát okozhatott az uradalomnak, míg a korábbi pénzváltságukhoz szükséges összeg előállítása az uradalom gazdáinak kényszerű feladata volt.

137 részről, 2-2 ilyen madár Szklabonyáról és Terjénről. Az utóbb említett két helyről származó nyulakat is szívesen fogadtak a divényi várban. 136 Zichy I. Károly idején 28 településen fogtak be őzeket a földesúr számára, amelyekből egy egész őz vagy annak nyolcadrésze hárult egy településre. Zichy I. Imre alatt már 48 településről érkeztek őzek az uradalmi központba. A továbbiakban is gyakori volt, hogy egész őzet több falu adott, ugyanakkor Óvár, Felsőesztergály és Kisújfalu lakói 3-4 őzzel is tartoztak évente. A mlágyóiak megállapodtak Zichy I. Imrével, hogy a rájuk terhelt 1/16 őzért 0,25 forintot fizetnek. Az őzekhez hasonlóan az uradalom a vaddisznókat is főként természetben kérte. Zichy I. Károlynak 29 településről érkezett évente 1-10 vaddisznó, összesen 105 állat, miközben Turicska és Fűrész lakói l-l forintot fizettek egy vaddisznó megváltásáért. Zichy I. Imre már 46 uradalmi településtől követelte meg az 1-10 vaddisznó küldését, ami összességében 183 vaddisznót tett ki, noha Priboj, Mlágyó és Tótkishartyán 0,5-1 forintért megváltotta kötelezettségét. 137 Az úrbérrendezés után Fűrészről semmit sem kellett küldeni, míg a terjéniek, székiek, óváriak, málnápatakiak, kisújfaluiak, alsóprébelyiek és zsélyiek nem tartoztak fonás63