Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

fa, tőke és zsindely adásának kötelezettsége azért került a XVII. századi urbárium kapcsán a robothoz, mert azt a későbbiekben is robotként értelmezték, nem pedig természetbeni szolgáltatásnak. Mindezt talán azért gondolhatták így, mivel ezek előállításához és fuvarozásához a munkát a gazdák biztosították, míg az erdők és a bennük lévő fák a földesúréi voltak. Zichy I. Károly idején a divényi uradalom népességének robotkötelezettsége elsősorban a majorsági földműveléshez szükséges munkaerő-ellátást biztosította, bár a földesúr élete vége felé fellendülő szőlőművelés terén a robotot felváltotta a fizetett napszám.

127 A korábbi állapotoktól eltért továbbá az is, hogy a fuvarozási kötelezettségnek kisebb lett a jelentősége, hiszen az uradalom fizetett hajdúi vagy szekeresei látták el a Balassa földesúr által robotban megszabott szállítás java részét.

128 A XVII. századi állapotokkal összhangban a mezővárosi gazdák kevesebb robottal tartoztak, bár a divényiekkel továbbra is számos munkát végeztettek.

129 Mindössze néhány település robotkötelezettségét nem jegyezték le, de ezek közül csupán egy esetében rögzítették, hogy az ott élőknek nem kellett robotolniuk.

130 127 A majorságban felmerülő minden szükséges munkát el kellett végezniük a Zahora, Zsély, Szklabonya, Kisújfalu, Halászi, Kissztracin, Süllye, Lónyabánya, Kisszalatnya településeken élőknek. A különféle majorsági munkavégzés mellett hangsúlyozták a szántást Alsóprébely, Alsóesztergály, Szentpéter, Nagylibercse, Turopolya, Felsősztregova, Borosznok, Brezova, Felsőesztergály, Veres, Tosonca, Rónabánya, Bisztricska, Tamási településeken, miközben Lesten kiemelték, hogy az itteniek nem tartoztak szántással. A szántás mellett kézi robotra is kötelezték Nagykürtös, Zavoda, Nagyiám lakóit, míg csak kézi robotot kellett végezniük Szele, Ludány, Tótkishartyán, Szenna, Felsőtiszovnyik, Lentvora, Policsna, Turicska, Málnapatak lakosságának. A bussai majorban teljesített kézi robotra kötelezték az óváriakat, a helyiek pedig részt vettek a majorsági szántó- és rétművelésben. A vámosfalvaiaknak és a dobrocsiaknak a szénakaszálás, a gabonaaratás és a szántás volt a feladata, a budalehotaiaknak pedig a szénagyűjtés, valamint a komlóültetvény gondozása, az udornyaiakat viszont a kender termesztésénél alkalmazták. 128 Az Udornyán élők kötelezettsége volt a serfőzdének való szekerezés. A divényorosziak a fűrészi kocsmához faanyagot és lécek készítéséhez való 10 tőkét, a málnapatakiak meg nem nevezett helyre tűzifát és 100 deszkát szállítottak. A terjéniek azonban 8 forinttal megváltották a szekerezést, a fa szállítását. 129 Az uradalomhoz tartozó mezővárosok közül a losonci rész gazdáinak munkakötelezettségét nem jegyezték fel. A divényieket szántásra, kézi robotra kötelezték a kertben, a káposztaföldön, a komlóültetvényen. Az uradalmi központ lakosságának a feladatai közé tartozott a széna Összegyűjtése, a gabona, a széna és a bor szállítása a magtárba vagy pincébe, továbbá nekik kellett a leveleket is elvinniük a halászat, a kastély körüli őrzési feladatok és egyéb szükséges munkák ellátása mellett. A balassagyarmatiaknak szükség szerint az uradalmi épületeknél kellett dolgozniuk, vagy a dézsmát kellett magtárba, pincébe szállítaniuk. 130 A tótkelecsényieknél jegyezték meg, hogy nem tartoztak munkával, Priboj, Alsótiszovnyik, Nedelistye, Kotmanlehota, Madácska, Abélova, Mlágyó, Gergelyfalva esetében nem határozták meg a robotkötelezettséget. 60