Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. d. A gazdaságok a gazdák jogállása szerint

A telkes jobbágyok helyzete tehát a pénzjáradék szempontjából a négy szabályozás hatására számottevően változott. A telekkel rendelkező gazdák jelentősen nagyobb pénzben teljesítendő szolgálattal tartoztak a XVIII. század első felében Zichy I. Károlynak az 1660. évi Balassa-féle urbáriumban szereplő járadékhoz képest. A Zichy I. Imre alatti szabályozás az előző földesúrhoz viszonyítva ugyanakkor nem feltétlenül járt együtt a járadék növekedésével, sőt némely településen még csökkenhetett is, s ahol nőtt, ott sem lehetett számottevő a terhek gyarapodása. Az uradalom életében jelentős változást okozott ellenben a Mária Terézia-féle úrbérrendezés, amely a telkes jobbágyok pénzben törlesztendő szolgáltatását nagyban mérsékelte, s kedvezőbb helyzetbe hozta a nagyobb telket művelőket. Az uradalom területén élő zsellérek szolgáltatását nem szabták meg Balassa III. Imre idejében, míg a Zichyek alatt egynéhány településen már szedtek be pénzt a zsellérektől. A XVIII. században, amint már említettük, néhány helységben az ott dolgozó zsellérek egy összegben fizették a járadékot vagy az adott település telkes jobbágyaival együttesen, ám általában a zsellérek egyenként törlesztették a számukra településenként megállapított pénzeket. A járadék megállapításánál figyelembe vették, hogy a gazda házas vagy hazátlan zsellérnek számított-e. Az uradalom 57 helysége közül 33-ban határozták meg Zichy I. Károly birtoklása idején a házas zsellérek által fizetendő járadékot, míg Zichy I. Imre szabályozása idején 36-ban, miközben a korábbi időszakban 10, később pedig 15 helységben a hazátlan zsellérekét. A házas zsellérek kötelezettsége településenként eltérő lehetett, a század elején 0,25-3 forint, míg a század közepe felé 0,5-3 forint között mozgott úgy, hogy sok helyen Zichy I. Imre alatt növekedett a mértéke.

120 A jobbágytelket felvállaló házas zsellérek terhét Zichy I. Imre szabályozta először, a csak néhány településre kiterjedő kötelezettség összege azonban töredék része volt az adott település jobbágy telke után járó pénzekének.

121 Mindeközben a hazátlan zsellérektől esztendőnként várt összeg a különféle településeken 0,25-0,5 forintról 0,3-0,6 forintra emelkedett.

122 A Mária Terézia-féle úrbérrendezés után a házas zselléreknek fejenként l-l forintot kellett adniuk a földesuruknak. Miközben az 1770-1771-es esztendők szabályozása a pénzjáradék szempontjából a telkes job120 Zichy I. Imre alatt Madácska és Szele mellett már Felsőtiszovnyikon is 1 forintnál magasabb összeget szedtek be a házas zsellérektől. Az 1742-1743. évi szabályozást követően tizenhétről huszonkettőre emelkedett azoknak a helységeknek a száma, ahol 1 forintot kértek a házas zsellérektől, tizenháromról tizenegyre mérséklődött viszont azoké, amelyekben 1 forintnál kevesebbet. Alsótiszovnyikon azonban a század közepéig egyes házas zsellérek fél, míg mások 1 egész forinttal tartoztak, majd egységesen 1 forintot fizettek. 121 Ezeknek a zselléreknek 1,5 vagy 3 forintot kellett adniuk Felsőtiszovnyikon, 4 forintot Turopolyán, 5,5 forintot Lesten. 122 A XVIII. század elején négy településen 0,25 forintot, hat helységben 0,5 forintot róttak le a hazátlan zsellérek, a század derekán pedig 0,3-0,6 forintot adtak tizenöt településen úgy, hogy Budalehotán 0,3 vagy 0,5 forinttal tartoztak. 58