Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. c. Az uradalom népének mezőgazdasági termelése

szőr a viszonylag jó, termékeny talajt használták, majd a szántók kiterjesztésénél a silányabb földet is termővé tették. A szántók növekedése ilyen módon a talaj minőségének romlását is jelentette, aminek mutatója lehet az egésztelekhez tartozó szántóterület mennyisége. (I. 8. táblázat) A telekhányad megállapításánál a korabeliek számításba vették, hogy az adott földterület milyen minőségű volt, ha a szántó kevésbé termékeny földön terült el, akkor nagyobb kiterjedésű szántó alkotott egységnyi telket, ha viszont a talaj jobb volt, akkor kevesebb földterületet számoltak. Mindezzel összhangban, ha a telekhányadokat egésztelkekké alakítjuk, s velük a szántóterületeket egy egésztelekhez tartozó szántóvá növeljük, akkor érzékelhetővé válik a földterület kiterjesztésével párhuzamosan a földminőség romlása. Míg ugyanis az uradalom területén 1736-ban egy egésztelekhez legföljebb 495 pozsonyi köböl szántó tartozott, addig 1759-ben 648 p. köböl. A korábbi időpontban a gazdaságok 3%-ánál volt nagyobb az egységnyi telekhez tartozó szántó 100 p. köbölnél, ezzel szemben 23 év múltán ez az arány a 19%-ot is elérte. A kedvezőtlen adottságokat azonban elmaradott földművelési technika is fölerősíthette. Példának hozható ide a Bél Mátyás országleírásához térképeket készítő Mikovinyi Sámuel Losonci járásbeli szülőfaluja, Abélova, ahol „látni lehet két ágú szántó vasat, mely által a" köveket a" szántás között ide^ s amoda forgatják, azt állítván, hogy nagy balgaság volna a" kövektől megtisztogatni a szántóföldet, mert az adja a bevetett magnak a^ szükséges nedvességet".

97 Megjegyzendő azonban, hogy a divényi uradalom területén helyenként megpróbálták kiküszöbölni a mezőgazdasági termelést gátló hajasokat, hiszen Szennán sikerült az 1770-es évek elejére a terület harmadát a javító munkák és az eltérő művelés miatt termékenyebbé tenni a többinél, Rónabányán pedig a helyiek vízzel öntöztek, s Halásziban is a vizet ugyancsak locsolásra használták.

98 A földek kiterjesztése, a talaj silányabbá válása a mezőgazdasági hozam csökkenését is magával hozta. Az uradalom településein a gabona terméseredményeit az 1715-ös, az 1720-as és az 1828-as évi állami összeírások őrizték meg." A vetőmag megtérülését nem számítva 1715-1720 táján négy településen a terméseredmények a hatszoros megtérülést is elérhették, de általában két-, három-, négyszeres hozammal számolhattak a gazdák. Az országos átlagnak mindez megfelelt, hiszen a kortárs földművelők az egyes gabonaféléknél átlagosan 2,9-3,6-szoros megtérülést könyvelhettek el máshol is.

100 A XIX. század első felében viszont Bussán, Kiszellőn, Szklabonyán és Zsélyen kívül az elvetett 97 Mocsáry, 1982.

1. köt. 84. 9

« MOL X. 4177,4178,4180,4191, 4192,4193,4194,4195,4196,4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások 99 A vonatkozó évek adatai továbbra is a következő forrásokból származnak: NML IV. 7. A. 1. Perceptoralia, 1715.; NML IV. 7. A. 1. Perceptoralia, 1720.; NML IV. 7. A. 3. Perceptoralia, 1828.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12. urbarialis conscriptio, 1736.; MOL P. 707. Zichy család levéltára, Fasc. 183. No. 12/a. urbarialis conscriptio, 1759. 100 Wellmann, 1979.152. 51