Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)
III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. b. A divényi uradalom mezőgazdasági termelői
A paraszti társadalomban egyébként a fiúk a nősüléssel váltak gazdaságitársadalmi értelemben véve felnőtté, a XVIII. századi divényi uradalomban pedig már a 15 éves kor körüli életkorban megindult a nősülés. A nagycsaládi termelőközösségben élő és a gazda fősége alá tartozó gyermekes férfiak közül 1736-ban 149-nek ismert a saját, illetve fiainak az életkora. Ha feltételezzük, hogy a vizsgált személyeknek a legidősebb fia volt az első gyermeke, aki a házasságát követő egy éven belül született, akkor a gyermek életkorát és még egy évet kivonva az apa korából megkapjuk az apa becsült házasodási életkorát, amikor már biztosan nős volt. Egy 13 éves korában már nős embertől eltekintve elmondhatjuk, hogy a házasodási életkor kezdetét 15 éves korra tehetjük, míg a végét jobbára az apák 30-as évei közepéig datálhatjuk. A gazdák fiainak 59%-a, a gazdák testvéreinek pedig 48%-a 24 éves kora előtt házasodott meg. Mindenesetre látszik, hogy a gazdák fiai előbb kezdtek nősülni a gazdák testvéreinél. Mindkét csoportban a 24 éves kor előtt megnősült férfiak aránya meghaladta a magyar lakosság körében 1910-ben mért 44%-ot, az 1940-es évek eleji 23%-ot. 91 (3. ábra) Nem tudjuk tehát, hogy a XVIII. században mikor váltak teljes értékű munkaerővé a fiatalok, ám a munkaerőként való számontartás, és a nősülési életkor kezdetének figyelembevétele alapján elmondható, hogy a 15 éves ifjú már felnőttnek számíthatott. Nem tűnik korai életkornak mindezek fényében, ha a paraszti üzemek munkaerejét két részre bontjuk: egy 15 év alatti „gyermek" és egy 15 éves vagy idősebb, produktív korú „felnőtt" korosztályra, noha jogi értelemben a felnőttkor határa hosszú időn át a 24. életév volt, legalábbis a nemesifjak körében. (4. ábra) A családi üzemek életkor szerinti munkaerő-összetételének vizsgálatát a gazdák és a hozzájuk tartozó férfiak fiainak, unokáinak esetében tudjuk nyomon követni. Az 1736-1759 közötti időszakban a gazdaságok, s velük a gazdák száma 1463-ról 1554-re emelkedett, miközben a gazdák nélkül a gazdaságok munkaerejét adó férfi családtagok száma a második felvétel idején már csak 87%-a volt az 1736-os évinek. Az 1736. évi összeírásban említett 1870 fő 70%-a nem érte el a teljes értékű munkaerőnek számító 15 éves kort, a 24. életévet pedig 89%-uk. Az 1759-ben regisztrált 1437 főnek a korfája ettől eltérő megoszlást mutatott: a 15 év alatti gyermekek aránya mindössze 59%-os volt, a 24 évnél fiatalabbaké pedig 86%-os. Az 1736-os évben tehát a gazdákhoz tartozó gyermekek, de a felnőttek száma is magas volt, 23 év múltán azonban jelentősen változott ez a helyzet. Az 1759-es esztendőre a családi gazdaságokban a gyermekek aránya csökkent, miközben a 15 és 24 év közöttiek létszáma erőteljesen, a 24 évet már betöltötteké valamelyest nőtt, a korösszetétel mindezek fényében a produktív korúak irányába mozdult el. Jó okkal feltételezhetjük, hogy a családalapítás későbbi időpontra tevődött, illetve a fiúk önálló gazdaságalapítását gátló tényezők erősödhettek meg, amely hozzájárult a gyermekszám csökkenéséhez az elemzett időszak végére. Másfelől a több házaspárból álló nagycsaládoknál ez idő alatt a 15 év alattiak hányada 64%-ról 57%-ra módosult, a nagycsaládban tehát a születései Berend T.-Szuhay, 1978. 333. 49