Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

III. A mezőgazdasági termelés az uradalom területén - III. 1. A parasztság mezőgazdasági termelése - III. 1. a. A mezőgazdaság gazdaságföldrajzi adottságai

III. 1. a. A mezőgazdaság gazdaságföldrajzi adottságai A korabeli Nógrád vármegye eltérő profilú vidékekkel rendelkezett, ahogyan azt Radványi Ferenc, Nógrád vármegye jegyzője (1710-1716) versbe szedte: „A természet a losonci járást hegyekkel, A fülekit azonkívül forrásokkal díszítette, A szécsényi ád kenyeret, A kékkői pedig jó bort termeszt."

60 A Losonci járás majdnem teljesen, a Füleki járás fele, azaz a megye 1/6-a „hideg, zordon, földei kövesek és terméketlenek: őszi gabonát ritkán, tisztabúzát soha nem teremnek, fő termékök zab, burgonya stb".

61 A vármegyén belüli eltérő adottságú területek létét megerősítik a Mária Terézia uralkodása idején felvett urbáriumok földminőségre vonatkozó följegyzései is.

62 A Nógrád vármegye északnyugati részén lévő Losonci járásban az uradalomhoz tartozó településeken a XVIII. század vége felé gyakorlatilag mindenhol a földet terméketlennek, hegyesnek, kövesnek ítélték, Dobrocsnál, Felsőtiszovnyiknál megemlítették, hogy a szántóföld igen nehezen művelhető, s Nagyiám, Nedelistye felé a kövek a vasat is gyakorta kicsorbították. Míg a járás egyik felén, a Divénytől délnyugatra elterülő Abélován, Lentvorán a vízhiány okozott nehézségeket, addig máshol a túlzottan heves esőzés, mint Felsőtiszovnyikon, Süllyén, Szennán, Veresen vagy Zavodán, miközben talajerózióval kellett számolnia a felsősztregovaiaknak, a policsnaiaknak. A föld homokos volt Divény, Divényoroszi, Vámosfalva tájékán, máshol agyagos, mint Felsősztregován, Lónyabányán, Nagylibercsén. A Losonci járás alatt húzódó Kékkői járás északi felén is voltak azonban terméketlen, köves részek Felsőesztergály, Kissztracin, Kisújfalu, Nagykürtös, Óvár, Szele, Szentpéter környékén, noha Alsóesztergályt közepes termékenységű területnek tartották. A Kékkői járás délebbre fekvő területén, vagyis Bussa, Szklabonya, Zsély tájékától már jó minőségű, tiszta búzát, kétszerest, rozst termő földeket műveltek, noha helyi sajátosságok ronthatták a mezőgazdasági termelés feltételeit, mint Balassagyarmatnál, ahol a homokos részek kevésbé voltak termékenyek. A Kékkői járás északi részén szinte valamennyi uradalmi településnél (Alsóesztergályon, Kissztracinnál, Óvárnál, Szentpéternél) jelezték, hogy az erős esőzés kivájja a földet, ám a délebbi részeken is okozhatott kárt a víz, hiszen Bussán az Ipoly néha kiáradt, és a szántóföldek szélét beiszapolta. A Nógrád vármegye keleti részén hosszan elnyúló Füleki járás is igazán változatos képet mutatott a földminőség terén, mivel a Füleki járás északi részén lévő Bisztricska terméketlen, agyagos volt, a kicsit délebbre fekvő Mlágyó, Rónabánya, Turicska szántói közepesnek számítottak, s bár megtermett bennük a tisztabúza, kétszeres, rozs is, a tőlük északabbra lévő Málnapatakot minősítették csak jónak. A vármegye déli részét magába ölelő Szécsényi járásban lévő két uradalmi település is csak a közepes jelzőt érdemelte ki, s csupán egy települést neveztek igazán jónak. Terjén keleti részén ugyanis terméketlen területet találtak, máshol 60 Borovszky, 1988. 474. 6i Fényes, 1847.197. 62 A továbbiakban a XVIII. század végére vonatkozó adatok forrása: MOL X. 4177, 4178, 4180, 4191, 4192, 4193, 4194, 4195, 4196, 4197: Mária Terézia-féle úrbéri összeírások 40