Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

II. A divényi uradalom forrásai és feldolgozásuk főbb kérdései - II. b. A számadások

számadáskönyvekben általában egy gazdasági év pénzbeli és természetbeni kiadásait és bevételeit rögzítették a tiszttartók. A gazdasági éveket néhányszor igen tágan értelmezték: előfordult, hogy adott évi feljegyzésekben előző évi kiadások szerepeltek, s változó volt a gazdasági év határa is, amely január és március között mozgott. Az 1712. április l-jétől 1713. július 10-ig tartó periódusban rögzített számadásban kivételesen a tiszttartó helyett Boltsitskovits János, a tudós divényi plébános az 1711-1713-as évek gazdasági mozgását írta le, s az 1713. évi számadáskönyvbe csak az év július 10. utáni tételeket jegyezték le, ami miatt e négy esztendő adatai csak ezek ismeretében hasonlíthatóak össze a többi év adataival. Ám a kiadások és a bevételek csoportosítása sem volt mindig következetes. A vásárlások alkalmával helyenként nem különítették el a különféle vásárolt termékekre kiadott összegeket, hanem azok együttes árát jegyezték le. Volt, hogy nem tettek különbséget az egyes tételek között, hanem azokat mindenféle rendszer nélkül, esetleg időrendi sorrendben írták be a számadáskönyvekbe. Az 1743-as évet követően a számadáskönyvek helyett már csak néhány évből származó kis terjedelmű „számadásoldalakról" beszélhetünk. A továbbra is latin nyelvű számadások közel sem olyan részletesek, mint az előtte keletkezettek, az 1743 után írt számadásokban már csak a nagyobb bevételi és kiadási tételeket jelenítették meg. Máshol, például az alsólendvai vagy a regéci uradalomban a tiszttartó számadásait ellenőrizte a számadó, aki a számadáskönyvet összehasonlította a nyugtákkal, majd a felmerült kérdésekre a tiszttartónak felelnie kellett egy bizottság előtt, s jóvá kellett tennie az esetleges mulasztásait.

47 A divényi tiszttartók adminisztrációját azonban gyakorlatilag senki sem ellenőrizte szakszerűen, ami az elkészült számadáskönyvek alapján egyre nehézkesebb is lett volna. Míg a számadáskönyvekben föllelhető kisebb-nagyobb összevonások miatt 1743-ig a pénzügyi mozgások nyugtákkal való egybevetése olykor nehézségekbe ütközött volna, addig azt követően a részleteket teljesen mellőző számadások nyugtákkal történő egyeztetése lehetetlen vállalkozássá vált, bár 1783-ban már számvevő is működött a divényi uradalom területén.

48 A gazdasági évek végén tehát a tiszttartók elutaztak ugyan a Zichy földesúrhoz, hogy bemutassák a számadáskönyveket, s jelentést tegyenek a jövedelmekről, de ez nem hasonlítható a korabeli uradalmak ellenőrzési mechanizmusához, aminek következtében előfordulhatott, hogy bizonyos valós tételek nem kerültek be a korabeli divényi számadásokba, amire látványos példák hozhatók a földesurak halálának évéből. A korszak folyamán elhunyt öt földesúr közül Zichy I. Imre és I. Ferenc halálának évéből, vagyis az 1746-os és az 1783-as évekből fennmaradt számadásokban az előző és a következő éviekhez viszonyítva drámaian csökkent a bevétel és a kiadás egyaránt. Talán a kiadások csökkenését még magyarázhatnánk a kisebb földesúri igényekkel, elvárásokkal, de a főként meghatározott mértékű bevételek (pl. az éves cenzus) óriási csökkenése fölkelti a gyanút, hogy a tiszt47 Bakács, 1930. 90-93.; Csapody, 1933. 20-22. 48 MOL P. 707. Zichy család levéltára, 273. No. 4. Az 1783. évi fizetési lajstrom 36