Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

Összegzés

kocsmáitatáshoz szükséges borért kifizetett pénz. A zálogvisszaváltásra, irtásmegváltásra adott kiadások aránya néhány évben számottevő volt, míg az épületre, felszerelésre és vasra adott összegek az éves kiadásoknak általában csak néhány százalékát jelentették, de nem volt jelentős a joggal kapcsolatos kiadás sem. A tizedbérlet aránya a Rákóczi-szabadságharc miatt 1703-1713 táján, illetve a senior ok halálának évében, 1746-ban és 1783-ban nem jelentkezett, más években viszont a 24%-ot is elérhette. Alig mutatkozott viszont az útiköltségre, még kevésbé az orvosságra adott pénzek hányada, de általában a nem ismert célra fordított pénzek aránya sem volt nagy 1743-ig. A Zichy birtokosoknak kezdetben a Nógrád vármegyei uradalmukból pénz helyett inkább természetbenieket küldtek, majd a földesuraknak a divényi uradalomból származó pénzbeli jövedelme ingadozva növekedett úgy, hogy 1785ben meghaladta a 25 000 forintot. Az uradalom jövedelmezőségét vizsgálva csak a pénzbevétel és -kiadás mérlegét lehetett megvonni. A robot mennyisége nem ismert, így nem is lehet pénzbeli értékét megadni. A természetbeni bevételek egy részéből pénzbevétel is származott az értékesítésük révén, más részüket az uradalom belső fogyasztására fordították, így ezeket nem kellett az uradalomnak megvásárolnia. Az uradalom elsősorban önellátásra törekedhetett a vizsgált korszakban, akár a természetbeni készletek kialakulását, akár annak fogyását tekintjük 1687 és 1743 között, hiszen vásárlásra jóformán csak akkor került sor, ha a kívánt terméket az uradalom maga nem tudta előállítani, s a szeszes italok kivételével inkább az uradalmi igények, nem pedig az értékesítés határozta meg a Zichy-uradalom gazdálkodásának jellegét. Mindenesetre az uradalmi önellátásra fordított természetbeniek pénzben történő kifejezése gyakorlatilag lehetetlen. A Zichy-birtok pénzügyi mérlege alapján az uradalom veszteséges működése a korszak folyamán 11 esztendőben mutatható ki, mégis a gazdálkodás általában nyereséget termelt, annak ellenére, hogy a földesúri ellenőrzés alacsony volta miatt a bevételek számottevő része (kimutathatóan akár 47%-a is) a gazdaságot irányító tiszttartók, jószágkormányzók zsebében tűnt el. 251