Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

Összegzés

Összegzés Az 1686-ban kelt adománylevél szerint a divényi uradalom 5 tiszttartóságból állt, amelyekhez 85 település és több puszta tartozott, 1686-ban viszont az uradalomhoz az 1. és 2. tiszttartóságból összesen 27 település került, ha nem számítjuk a teljesen elnéptelenedett, majd a későbbiekben földesúri kegyből kuriális mezővárossá vált Divényt. A kezdetben 27 településből és településrészből álló uradalom 1728-ra 36,1736-ban 61,1759-1771 között 57,1812-ben pedig már 75 településen húzódva vált Nógrád vármegye legkiterjedtebb nagybirtokává. A korszak elején az uradalom csak a Losonci járásban elterülő Divényhez közeli településekből állt, majd az 1730-as évek közepéig elsősorban a Kékkői járás déli része felé terjeszkedett. Az uradalom népének gazdálkodására, mezőgazdasági termelésére erőteljesen rányomta bélyegét az a tény, hogy az uradalom lakott településeinek kétharmada a zord éghajlatú, köves, sziklás, terméketlen talajú Losonci és Füleki járáshoz tartozott, s a jó gabonatermő Szécsényi járásba csak Terjén, Felsőludány és Halászi kerülhetett. Az erdőkben gazdag Losonci és Füleki járás nagy részén nem ért be a szőlő, ezért a szőlőművelés elsősorban a Kékkői járás településeire volt jellemző. Az anyagi javait és emberállományát tekintve a XVIII. század előtt jelentős hadi károkat szenvedett vármegyében az uradalom a Zichyek megjelenése előtt jelentősen elnéptelenedett, ám az új földesúri család idején lassan megindult a települések regenerálódása. A birtok területén néhány település pusztává vált, ezek közé tartozott Divény és Balassagyarmat mezőváros is. Az uradalmi központ újratelepítéséről a Zichyek gondoskodtak, míg - az 1730-as évek elején az uradalomhoz visszakerült - Balassagyarmat Koháry Istvánnak és Jakusith Katának köszönhette újraéledését. A divényi uradalom településeinek döntő része azonban nem néptelenedett el teljesen, mégis 1660-1686 között a puszta telkek aránya 14%-ról 62%-ra növekedett. A Zichy földesurak alatt a népesség lendületesen növekedett a helyi lakosság természetes szaporodása és a jobbára spontán vándormozgalom hatására, hiszen az északi területekről számos bevándorló érkezett. A népesség lendületes növekedésének hatására 1736-ig gyakorlatilag minden puszta telek művelés alá került, majd pedig 1736-1812 között a gazdák száma csaknem megduplázódott. A divényi uradalom területén élő gazdák azonban már a XVIII. század közepétől igyekeztek a népességnövekedést lassítani a házasságkötési életkor kitolása, s a születéskorlátozás révén. A birtok területén élő gazdák a földművelés és az állattartás szinte valamennyi területével foglalkoztak, ám ezek közül a szántógazdálkodás és a juhászat bírhatott a legnagyobb jelentőséggel úgy, hogy a hangsúly fokozatosan az állattenyésztés felé tolódott el. Az uradalom szántóterülete 1736 és 1771 között 244