Szirácsik Éva: A divényi uradalom gazdálkodása a Zichy hitbizomány első száz évében 1687–1787 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2005)

VI. A divényi uradalom gazdálkodása - VI. 2. A divényi uradalom pénzmozgásai (1687-1787) - VI. 2. d. A divényi uradalom gazdálkodásának jellege és jövedelmezősége

ennek a tendenciának a követését Zichy I. Károly haláláig a nehezebb gazdasági években járadékelengedéssel tették könnyebbé Divény urai. A XVIII. század elején az országban megjelent a gazdasággal törődő földesuraság típusa, aki személyesen ellenőrizte uradalma működését.

566 A korabeli földesurak korántsem voltak azonban egységesek ilyen szempontból. Az idegenben lakó földesurak kezdeményező erejének hiánya jellemezte az alsólendvai, regéci, mindszent-algyői uradalmakat, de a racionális gazdaság megteremtője volt Harruckern a Tiszántúlon, gróf Hunyady a Felvidéken. A garamszentbenedeki uradalomban viszont az individuum szerepe nem érvényesült a káptalanban úgy, mint a világi nagybirtokosoknál, a korporativ hatások, a 2-8 évente történő váltás az ügyek intézésében, a korabeli fejlett gazdálkodás színvonalán tartották az uradalmat.

567 A divényi uradalmat birtokló Zichy család esetében is megmutatkozott némi földesúri fejlesztő hatás, de annak oroszlánrésze mégiscsak az uradalmat irányító tiszttartók munkáján keresztül érvényesült. 566 Wellmann, 1979. 99. 567 Gerendás, 1934. 50-52. 243